Vicinális: A városból a hegyekbe – A Lillafüredi Erdei Vasút
A lillafüredi Magyarország egyik legszebb vonalvezetésű kisvasútja, valódi hegyipálya; vonala meredek hegyoldalakban, különleges völgyhidakon, alagutakon vezet keresztül. Városi környezetből indulva, a diósgyőri vár közeléből juthatunk el vonataival számos látványosághoz: a Garadna völgyben a Hámori-tó partján kanyarogva a lillafüredi Palotaszállóhoz, vízeséshez, barlangokhoz, az újmassai őskohóhoz, és számos gyalogos túra kiindulópontjára.
Borítóképen: Lillafüred, Mély-völgyi híd
Bizony, a kisvasút története immár több, mint 100 évre tekint vissza! Gondoljunk bele, a nem éppen mai darab Palotaszálló a Hámori-tó feletti magaslaton nem éppen mai darab, de amikor 1920. november 4.-én elkészült a kisvasút Fáskert-Garadna 17,7 kilométeres szakasza, még sehol nem volt a Kastélyszálló.
Ha már Kastélyszálló, és legenda! Lillafüred nevének története sem mindennapi! Úgy tartják, gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter 1892-ben egy vadászat során fedezte fel ezt a lenyűgöző helyet és Vay Lilla úrhölgy tiszteletére nevezte el Lillafürednek. Na de vissza a kisvasúthoz!
1920. november 14. Az első fával megrakott szerelvény beérkezése Garadnáról a Miskolc központjához közeli Fáskertbe. Az üzem vezetésével Modrovich Ferencet bízzák meg.
1922. április 19-én érkezik Majláthra a 4724/1919. gyári számú, SZEV-4 nyilvántartási számú gőzmozdony, mely megtartotta az eredeti megrendelő vasút (Görgényvölgyi Erdei vasút) jelölését, a GEV-4. számot is. Ugyanebben az évben a kisvasút átveszi az ötödik gőzmozdonyát is: a MÁV Gépgyár 4725/1919 gyári számú gépét, mely megtartva az eredeti megrendelő jelzését FGV-III. is, SZEV-5-tel kerül nyilvántartásba.
1923. A parasznyai szárnyvonal Papírgyár – Ortástető – Mahóca 11 km-es szakaszának az átadása.
Fontos tudni, hogy ezen a vonalon már a kezdetektől terveztek személyszállítást, így kérvényre 1923. augusztus 18-án a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség szóban (!!!), majd 1924. május 3-án a kereskedelemügyi miniszter a 62.443/1924. számú rendelettel is engedélyezte a személyszállítást.
Az első személyszállító vonat 1923. augusztus 20-án indult Miskolcról Lillafüredig, az utasok szállítását 4 db teherkocsival oldották meg, úgy, hogy a kocsik platójára lócákat helyeztek.
1925-ben a személyszállítás feltételeinek javítása érdekében teherkocsi alváz és kocsinként egy truck-pár felhasználásával a MÁV Miskolci Járműjavító Üzeme 4 db. nyitott személykocsit készít („kis MÁV” kocsik). Jelenleg is használatban vannak, pályaszámuk: 301 – 304.
1929. májusában a kereskedelmi miniszter kezdeményezi, hogy a „Szinvavölgyi Erdei Vasút” elnevezés helyett a „Lillafüredi Állami Erdei Vasút” megnevezés lépjen életbe. A Palotaszálló építése 1927-től megnövelte az erdei vasút teljesítményét építőanyag- és fejtési anyag szállítása révén.
Az élénkülő turizmus és a hamarosan elkészülő Palotaszálló miatt a személyszállítás fejlesztése szükségesé vált.
Beszerzésre kerül két egyedi gyártású motorkocsi és öt motor-mellékkocsi. A motor és motor-mellékkocsik színezése krémszínű és kék. Jelenleg 6 megmaradt járműegység Budapesten a Gyermekvasúton tekinthető meg.
A háborús évek itt sem múlnak el nyomtalanul… 1940-1943. között két gőzmozdonyt – a MÁV a bécsi-döntést követő területgyarapodás miatt igénybe vett – 490,030 pályaszámú (SZEV-3, majd LÁEV-6) gőzmozdonyt a Kárpátaljára szállították, míg a SZEV-4, majd LÁEV-1 pályaszámú mozdonyt a MÁV bérbe vette és 492,105 pályaszámmal Erdélyben a Szászlekence – Kolozsnagyida – Marosvásárhely vonalán közlekedtette 1943-ig.
1944-ben Miskolcra a háború idején többnyire csak a LÁEV tud szenet és tűzifát szállítani! Lehet, hogy csak számunkra fontos, de egyikünk dédapja ezen a vonalon teljesített szolgálatot, az akkoriban nagy becsben tartott nyugdíjas állásban, ami akkor nem azt jelentette, hogy nem nagyon kellett dolgoznia, hanem azt a megkülönböztetést, hogy munkája után neki már járt nyugdíj!
1948-ban a budapesti Úttörővasút megnyitása miatt Budapestre szállították az A02-602 pályaszámú motorkocsit, és egy motor-mellékkocsit, majd 1949-ben a Miskolcon maradt A02-601 pályaszámú motorkocsit egy motor-mellékkocsival az úttörővasút nagy forgalmára való tekintettel szintén Budapestre szállítottak.
Az a 3 után visszetér A02-602 pályaszámú motorkocsi és a két motor-mellékkocsi, mivel elkészültek az új GANZ motorszerelvények Budapestnek. Az A02-601 pályaszámú motorkocsi továbbra is Budapesten maradt.
1972-ben szűnik meg a gőzvontatás a vonalon, a következő évben viszont idekerültek D02-503 és D02-504 pályaszámmal a MÁV szegedi, illetve békéscsabai kisvasútjáról a dízel-mechanikus erőátvitelű (Mk48,1003 és 1001) mozdonyai.
1989-ben megszűnik a teherszállítás, így a „Ládi szárnyvonal”, valamint a Mahóca-Farkasgödör pályaszakasz elsorvad. Az utolsó személyszállító vonat Mahóca – Farkasgödör végállomás között 1991. év nyári idényében közlekedett.
A vonalon – igazán szép fekvése okán – szerencsére mindig volt elég utas ahhoz, hogy az egyébként sokszor igen rossz helyzetbe lévő Miskolcon is fenn tudjon maradni, sőt, talán az egyik olyan nevezetesség, ami inkább pénzt hozott az érintett önkormányzatoknak, semmint pénzt vitt volna. Ez csak egy saját meglátás, az illetékes hölgyek és urak erről nyilván sokkal hitelesebb adatokkal szolgálhatnának.
De nekünk most nem a gazdasági szempontok a fontosak – csak annyiból, hogy biztosítsák a fennmaradást, és a jól átgondolt fejlesztéseket! – sokkal fontosabb az, hogy az a kisvasút is egyik ékköve hazánknak egy olyan területén, amit talán kissé rangján alul kezelünk.
