Vicinális: Almamelléki kisvasút, a Zselici Csühögő
Mindjárt egy örömhírrel kezdjük sorozatunkat; az Almamelléki kisvasút felújításon esett át 2022-ben, így a 120 éves múltra visszatekintő vonal megújul! Bizony, a Zselic csodás tájain robogó vonatok már ilyen régen megjelentek. Nézzük tehát ezt a nagyszerű történetet!
1899-ben épült meg a MÁV Szigetvár-Kaposvár közötti vasútvonala, mely érintette Almamellék községet. A leegyszerűsödött szállítási lehetőségek arra ösztönözték a községtől északra fekvő erdőterületek birtokosát, Báró Biedermann Rezsőt, hogy a faanyag elszállítására keskenynyomközű vasutat létesítsen területei és az almamelléki MÁV-állomás között.
Az elképzelés 1901-ben valósult meg, ekkor épült meg az első vonal az almamelléki MÁV-állomás és a Németlukafai Cigányvölgy között 7,2 km hosszan. A kisvasút nyomtávolsága 600 mm lett, a talpfákra 7 kg/m tömegű sínek kerültek. A vasúton főleg az erdőben kitermelt fát szállították le a nagyvasúthoz, de emellett a németlukafai hamuzsír égető boksa és üveghuta termékeit is a kisvasúton fuvarozták.
A kisvasút földrajzi helyét a piros jelölő mutatja
Látható tehát, hogy – mint a legtöbb kisvasútnál – elsősorban gazdasági célú beruházások keretében indultak meg teherszállításra, ugyanakkor szinte mindenütt kihasználták a megépült vonalakt személyszállításra is!
Itt, a Zselicben a báró által Sasréten alapított iskolába vonaton utaztak a környék gyerekei.
„A báró Sasréten telepített iskolát, a konvencióban benne volt az oda és hazaszállításunk. A fából készült kocsin körben korlát volt, szemben pedig padok. Úgy harmincan fértünk fel rá. Mindegyik kocsihoz tartozott egy hajtó, ő képezte a vonatszemélyzetet.”
Igen, hajtó, ugyanis az első időkben – mint a legolcsóbb megoldást – a lóvontatást választották.
És nem állt meg a fejlesztés; 1901-ben megépült a Szentmártonpusztai leágazás, 1915-ben 0,5 kilométer hosszban a Terecsenypusztai vonal (II-es sz. szárnyvonal), 1925-ben a Lukafai elágazástól a Sasréti vadászkastélyig vezető 1 kilométer hosszú vonal (ez később az I. sz. fővonal részévé vált).
1935-ben az 1,5 kilométer hosszú Csikóréti szárny, amit 1940-ben el is bontottak. Szintén 1935-ben a Lukafai vonalból is felszedtek egy fél kilométeres szakaszt. Az 1935-ös vonalmegszüntetések valószínűleg a fakitermelési területek megváltozásával magyarázhatók.
1945 után a kisvasút vonalait államosították: a hálózat – a Szentmártonpusztai vonalat kivéve – erdõgazdasági kezelésbe került. A 0,4 kilométer hosszú Szentmártonpusztai vonal ugyanis a Görösgali Állami Gazdaság tulajdonába került.
Érdekes, de érthető az akkori gazdasági viszonyok ismeretében, hogy a lóvontatás még az államosítás után is tartotta magát: 1955. december 21-én az erdőgazdaság aztán egy R-20-22 típusú Hofher motormozdonyt vásárolt, melynek előző üzemelési helye a Kemencei Erdei Vasút volt. Almamelléken 1964-ben történt selejtezéséig üzemelt.
Szintén 1955-ben érkeztek meg a kisvasúthoz az úgynevezett “MASZOLAJ” kocsik. Ezek a négytengelyes teherkocsik a budapesti Magyar-Szovjet Olajipari Gépgyárban (Maszolaj) készültek. Üzembe helyezésükkel lecserélhették a régi farakoncás ikerkocsikat.
1957-ben a kisvasút egy 250 cm3-es Csepel motoros hajtányt kapott, amelyet a MÁV Északi Jármûjavító Üzeme gyártott. Ez mind a mai napig üzemben van.
1959-ben az erdőgazdaság egy kéttengelyes, zárt személykocsit vásárolt az Iregszemcsei GV-től. A kocsi deszkafalazatú volt, 14 ülőhellyel rendelkezett. 1966-ban selejtezték, de nem bontották el.
1994-ben újból üzembe helyezték, majd 2000-ben kiállították az egykori MÁV állomás előtt.
1962. augusztus 16-án érkezett az első C-50-es mozdony a kisvasútra a Vitézipusztai Erdei Vasútról. Ez a típus megbízhatóbbnak bizonyult elődjénél, nyilván ez is szerepet játszott annak 1964-es selejtezésénél.
1965. december 11-én egy MD-40-es mozdony érkezett Almamellékre a Mecseki Szénbányászati Vállalattól. Nem időzött sokat ezen a vasúton: 1966. november 9-én a Csányoszrói Erdei Vasútra szállították, ahol 1971-ben selejtezték. 1968. június 6-án a Huszárokelőpusztai Erdei Vasútról egy 40-HP típusú Montánia motormozdony érkezett Almamellékre, amit 1970-ben, két újabb C-50-es érkezése után selejteztek.
1966. február 5-én két korszerű, ún. “Dunakeszi-kocsi” érkezett Almamellékre. Az egyik – 1963-as gyártású – kocsi a Gemenci Erdei Vasútról, a másik – 1965-ös darab – pedig egyenesen a Dunakeszi Járműjavítóból került ide. Ezek a négytengelyes, kályhafűtéses, villanyvilágítással ellátott, 22 ülő- és 26 állóhellyel rendelkező személykocsik ma is közlekednek.
A fővonalon számos vonalkorrekciót is végeztek: 1958-ban a szentmártonpusztai halastó létesítése miatt a kisvasút egy 750 méteres szakaszát feljebb fektették. 1961-tõl a talpfákat folyamatosan vasbetonaljakra cserélték. A könnyű, 5 kg/m tömegű síneket 9 kg-osokra cserélték, amelyeket a Devecseri Erdei Vasút bontásából kaptak. 1962-ben átalakították az almamelléki végállomás vágányhálózatát, kialakult a ma is látható deltavágányos vágányszerkezet. 1965-tõl folyamatosan a fa átereszeket betoncsövekre, a fahidakat pedig teknős vasbetonhidakra cserélték. 1961. április 12-tõl a kisvasút korlátozott közforgalmú minősítést kapott – azóta közlekednek menetrendszerinti személyvonatok a vonalon.
1961. április 12-tõl a kisvasút korlátozott közforgalmú minősítést kapott – azóta közlekednek menetrendszerinti személyvonatok a vonalon.
A kisvasút vonalai is folyamatosan változtak ebben az időszakban. 1952-ben elbontották a Lukafai vonalat, majd 1961-1962-ben 1 km hosszban újjáépítették. 1961 és 1962 között a Sasréti vonalat meghosszabbították a fűrésztelepig (1 km).
A bontások, sínfelszedések csak a ’70-es években indultak meg, ennek pedig nagy lökést adott, a térségre pedig rendkívül károsan hatott, hogy;
1977. január 1.-én megszüntették a MÁV Kaposvár-Szigetvár szárnyvonalát. Így a kisvasútnak megszakadt a közvetlen nagyvasúti összeköttetése, azóta elszigetelten működik.
A ’80-as évek közepére egy olyan vasútüzemet találhattunk Almamelléken, melynek fenntartása gazdaságilag már nem volt rentábilis, és csak töredéke volt egykori önmagának az aprófalvas szerkezetű, gazdaságilag elmaradt Zselicség közepén. Meglepő, de mégis sikerült kilábalnia ebből a válságból.
A kisvasutat az mentette meg, hogy mindig volt rajta személyforgalom, mert valamennyi turista mindig látogatta a vidéket, azaz közforgalmú személyszállítást végzett! Az is fontos, hogy a kisvasút vezet is valahová; a sasréti végponton ott volt a vadászkastély, a tó, magyarán volt miért felülni az érdeklődőknek a kis szerelvényre!
Az 1990-es évekre az erdőgazdaságok rájöttek, hogy nincs többé tere és értelme az áruszállításnak, ellenben a személyforgalomban nagy potenciál van, így az addig sokszor felmerült elbontás kérdése lekerült a napirendről!
1991-ben teljesen meg is szűnt a teherszállítás, a teherkocsik nagy részét azóta pályafenntartási feladatokra használják, 2001-ben két “MASZOLAJ-kocsira” házilag nyitott személykocsit építettek, amely megszüntette a néha már krónikus személykocsihiányt. Szintén 2001-ben a feleslegessé vált teherkocsikat szétvágták, forgóvázaikat pedig a Csömödéri Erdei Vasútra szállították.
Az 1990-es évek közepén az utolsó lukafai állandó lakos is elköltözött egykori lakóhelyéről. Azóta a lukafai vonalon csak különmenetek közlekednek, a mindennapi személyvonatok ezt a vonalat csak igény esetén érintik.
1994-ben két mozdonyszínt építettek Almamellék állomáson. 1995-ben egy-egy fa esőbeálló épült Almamelléken és Sasréten. A kisvasút üzemeltetője, a Mecsekerdő Rt. megvásárolta az igen lepusztult állapotban lévő, egykori MÁV-állomásépületet Almamelléken, majd 2001-re felújították, és múzeumot rendeztek be benne.
A történet pedig folytatódik; a felújítás után még nagyobb élményt ad a vonal, érdemes ellátogatni ide. A táj, valamint maga a kisvasút minden gyermek számára valami olyat ad, amit más nem – de ugyanez igaz a felnőttekre is; a kisvasúton mintha ők is kissé gyermekké válnának…