Videókon: az Ikarus második 15 éve

Az első 15 év összeállításunkban azzal ért véget, hogy az Ikarusban futószalagon építik a buszok vázait, melyeket kétórás etapokban szerelnek össze a szalag mellett dolgozó munkások és munkásnők. Ezek után a lemezelés is futószalag mellett történik, azaz a termelés egyre hatékonyabbá kezd válni, a buszok egyes példányai egyre kevésbé mutatnak olyan eltéréseket, mint korábban, amikor gyakoribb volt az anyaghiány, és a szerelés sem volt ennyire standardizált folyamat.

Borítóképen: Ikarus 270

Cikkünk elején azonnal egy kicsit el is vágjuk a gondolatmenetet, hiszen a második 15 év 1965-ben indult, mi pedig egy kicsit visszakanyarodunk, és pont egy olyan gépet mutatunk be, ami aztán szöges ellentétben áll a tömegtermeléssel, ugyanis egy egyedi gyönyörűségről van szó!

1962:

Azért gondoltuk feleleveníteni ezt a típust, mert bár ezek a darabok elenyésztek, de 2008-ban bemutattak egy replikát, ami totálisan hűan adja vissza a valamikori szépség minden egyes elemét, és magát az élményt, amit nyújt a megjelenésével.

És akkor jöjjen egy igazán komoly meglepetés! Bár valahol talán sejtettük, de valamiért mégsem gondoltuk komolyan, hogy miből is készülhettek korábban az Ikarusok párnázott ülései. Valami egészen elképesztő időnként, hogy milyen találékonyság jellemezte a hiánnyal küzdő gazdaságban a szakembereket!

1968:

Nos, az alapanyag semmi nem von le az Ikarusok értékéből, sőt, miután tudjuk, hogy az Ikarus 250 konferenciabuszon is ilyen jellegű töméssel ellátott, párnázott ülések lehettek, azt kell mondjuk, hogy a sertéstenyésztés egyik hulladékát bizony a lehető legmagasabb szintre emelték – már csak azért is, mert az Ikarus egyetlen kategóriában, a legmagasabb követelményeket támasztó „Osztályon kívüli autóbuszok”, azaz…

A kontinentális és interkontinentális utazásokra alkalmas járművek csoportjába nevezett és a karosszériaversenyen elnyerte a Francia Karosszéria Szövetség által adományozott, második helyezettnek járó ezüstserleget.

1969:

Ahogy átlépünk a ’70-es években egyre magabiztosabb hírek jelennek meg – legalábbis ami az Ikarusokkal kapcsolatos híreket illeti. A KGST integrációjáról szóló kisfilmből kiderül, hogy ebben az évben már Európában Magyarországon készül a legtöbb autóbusz!

1972:

Igen, az Ikarus ebben az időben vált globális tényezővé, a 200-as sorozat nagy sikert hozott, és ez a siker egyre inkább terjedt minden autóbusz kategóriában, ahogy egyre-másra jelentek meg az új és újabb altípusok. És közben olyan ikonikus darabok születtek, mint az Ikarus 270, amit 1975-ben a BNV (Budapesti Nemzetközi Vásár) keretein belül mutattak be:

1975:

Nem csak az Ikarus újdonsága jelent meg itt, hanem a magyar ipar számos más gyártója is, úgymint a Tiszai Vegyi Kombinát, a Ganz Villamossági Művek, a Csepel Vas- és Fémművek, a Videoton, a Taurus, a Győri Vagon- és Gépgyár, és még sokan mások… Ezek között vannak hagyományosan nagy ipari cégnek számító vállalatok, de vannak újak, feltörekvők is, és a következő kisfilből azt is megtudjuk, hogy például a Csepel hogyan alakult át – megfelelve az akkori KGST, valamint a hazai vezetésnek.

1976:

A végére kicsit egyszemélyes vonatkozású hírt választottunk 1980-ból, amikor a kisfilmszerint Lázár GyörgyAthénba látogatott és ott tárgyalásokat folytatott magar rangúő görög vezetőkkel. Bár a film inkább politikai jellegű, de belekerült, hogy abban az időban Ikarusok látták el a tömegközeledést a görög fővárosban. És ez a legkevésbé sem túlzás, ugyanis ebben az évben – sőt, alighanem azonos időben Lázár Györggyel – családi nyaraláson voltunk Görögországban, és Athénban mi magunk is Ikarusokkal közlekedtünk.

1980:

Elképesztően jó érzés volt, hogy Ikarusokon utazunk, amelyekben ráadásul nem a nálunk szokott műbőr ülés volt – biztosan nem felet volna meg a majd’ 50 fokban! – hanem jól formázott rétegelt falemezből gőzöléssel előállított ülőalkalmatosságra telepedhetett le az ember – miután a becsületkassza alapon működő nyitott tetejű kis fémdobozba bedobta azt a valamennyi drachmát, amit gondolt.

Soha nem derült ki, hogy mennyibe került hivatalosan az utazás, a helyiek pedig mindg azt mondták mindegy mennyit dobsz be, csak csörögjön! Számunkra tehát így zárult le az Ikarus második 15 éve.