Világklasszisok lilában és zöldben – Szusza , Sárosi, Deák, Bene, Albert, és a többiek

Az 1960-as évektől kezdődően mindkét egyesület megmutatta a nemzetközi porondon is, hogy kiváló futballcsapattal rendelkezik. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a VK-t a Juventus ellen. Az eredetileg kétmérkőzéses párharc ráadásul egyetlen találkozón dőlt el, mivel a Fradi a New Yorkban rendezendő júliusi tornát nem volt hajlandó lemondani. Az FTC így inkább feladta a saját pályaválasztási jogát, és megegyeztek az olaszokkal, illetve az UEFA-val, hogy Torinóban egy meccsen dől el a kupa sorsa. A sorsdöntő találatot Fenyvesi Máté fejelte a 74. percben, amivel a zöld-fehérek 1:0 arányban győztek, s ezzel megszerezték történetük és a magyar labdarúgás eddigi egyétlen nemzetközi klubsikerét.

A diadal mellett a Fradi még 1968- ban is WK-döntős volt, ahol a Leeds Uniteddel szemben maradt alul, majd 1975-ben KEK-döntőt játszhatott a Dinamo Kijevel.

Az Újpest pedig 1969-es évben szerepelt WK-fináléban, ahol a Newcastle United együttese állította meg a lilák gárdáját.

Érdemes még tudni, hogy a zöld-fehérek 1963-ban VK- elődöntőig, 1972-ben UEFA-elődöntőig, míg a lila-fehérek 1962- ben KEK-elődöntőig, 1974-ben pedig egészen a BEK-elődöntőjéig meneteltek.

Az 1960-as években ismét két extraklasszis játékos került szembe egymással. A ferencvárosi Albert Flórián és az újpesti Bene Ferenc a világ bármelyik klubjába befért volna. Albert mellesleg az egyetlen magyar játékos, aki 1967-ben megkapta az Aranylabdát. Rajtuk kívül más futballcsillagok is felragyogtak a rangadókon. A zöld-fehéreknél Varga Zoltán, míg a lila-fehéreknél Dunai Antal neve ma is fogalom, ha minőségi labdarúgásról beszélünk.

Klasszis csatársorok randevúja volt a hatvanas évek közepén: Szőke – Varga – Albert – Rákosi – Fenyvesi, illetve a Fazekas – Bene – Göröcs – Dunai – Kuharszki támadóötös varázslatos rohamokat vezetett az ellenfél kapujára. A nyíltsisakos háború csodálatos mérkőzéseket eredményezett, amelyeket máig sokan a legjobb párharcoknak tekintenek. Mindkét gárda topkategóriás játékosokkal rendelkezett abban a korszakban, ami garancia volt a színvonalas derbikre.

Az 1966-os naptári év az egyik legemlékezetesebb ebből az időszakból, bár nagyon valószínű, hogy inkább a fradisták gondolnak vissza szívesebben erre az esztendőre. A két sztárgárda háromszor is megmérkőzött, a zöld-fehérek pedig ezeken öszszesen 16 gólt rámoltak be az újpesti kapuba. A Ferencváros 5:2- re, majd 5:3-ra nyerte meg a bajnoki rangadókat, a Magyar Kupában pedig 6:3-ra győztek a zöld-fehérek a Megyeri úton. A kupatalálkozón a ferencvárosi Szőke István négyszer is eredményes volt1967-ben máig utolsó 3:3-as találkozóját játszotta egymással a két nagy rivális. Korábban 1932-ben, 1939-ben.1942-ben és 1952-ben is született hasonló végeredmény a bajnoki derbiken.

Az 1968-as évben sem bírtak egymással a csapatok és mindkét bajnoki összecsapás döntetlennel zárult, azonban az év végi összegzésnél a Fradi egy ponttal megelőzte az Újpestet a táblázaton. A lila-fehérek 102 gólt rúgtak, a zöld-fehérek csak 65-öt, mégis a Ferencváros lett a bajnok. A fradista drukkerek részéről ment is a gúnyolódás az újpestiek irányába: „102 magyar népdal” – harsogták

forrás: Margitay Richárd – Margitay Zsolt: Ferencváros Újpest A futballháború (Budapest,