Villamosvonalak mindenese: Muki, azaz a BSZKRT 70-es
Ezek bumfordian aranyos kis jószágok bizony nem ma kezdték földi pályafutásukat, ugyanakkor még a mai napig is van hozzávetőleg hat darab belőlük a BKV állományában. Bár ezek a gépek furán esetlennek tűnnek, voltaképpen ezek voltak mindig a BKV és jogelődjei teherszállításra és pályakarbantartásra használt üzemi járművei!
Borítóképen: A budapesti villamosvasúti teherszállítás utolsó időszakában a szállításokat rendszerint éjjel végezték, nagyritkán azonban nappal is sor került ilyen műveletre: 1996. július 1-én például két Muki a forgalmi villamosok között haladva három üres tartálykocsit vitt a Ganz gyártól a Déli pályaudvarra (fotó: Grátzer Ákos)
A típus előzménye „eszmetörténetileg”, de legalábbis nevét tekintve igencsak messzire nyúlik vissza. Az igaz ugyan, hogy 1926-27-ben készültek – tehát hamarosan 100 évesek lesznek! -, de már Mukinak nevezték azokat a vontatómozdonyokat is, amelyek a Millenniumi Földalatti Vasút szerelvényeit vontatták az Állatkerti körút és a mai MÁV Kórház területén kialakított egykori kocsiszín között!
Nos, a Muki története tehát egészen a Milleniumi Kiállításig vezet vissza minket, de a köztes időben is tudunk olyan villamos pályán alkalmazott gépekről, melyeket így hívhattak, hiszen az ország számos más részén a helyi (szén)bányászatban használatos – jellemzően keskeny nyomtávú – vontatómozdonyokra is használták megnevezést, miért ne alkalmazták volna a hasonló felépítésű, ám korábbi BVV hóseprőkre?
Nos, nézzük tehát, hogyan készültek ezek a kis gépezetek! Ezeknek az úgynevezett tehervillamosoknak a kocsiszekrényeit a főképp bányaipari gépeket gyártó Roessemann és Kühnemann Rt. készítette a BSZKRT (Beszkárt) megrendelésére 1926-1927-ben, majd az elektromos hajtásrendszert és az egyéb kiegészítő rendszereket a BSZKRT maga szerelte be a kocsikba, többségében az akkoriban közlekedő villamos-motorkocsik alkatrészeinek átemelésével, így lényegében a városi villamospályát használó elektromos tehermozdonyokat építve.
A járművek később különféle átalakításokon, fejlesztéseken estek át, például egyes darabok hóseprőkké vagy síncsiszolókká lettek átalakítva, vagy nagyvasúti (MÁV-kompatibilis), úgynevezett sarokütközőket kaptak.
A téglatest alakú, faborítású, kéttengelyes járművekből a BSZKRT 1926-ban 30 darabot, 1927-ben további 10 darabot rendelt meg. Az 1927-es rendelésből 5 motorkocsi (7060-7064) vagonok mozgatásához fővasúti vonó-ütközőkészülékkel is fel volt szerelve.
Ekkor kapták jelenleg is szokásos szürke színüket; majd pár év múlva az andráskeresztet is felfestették az oldalukra. Mindkét oldalukon tolóajtó található, és egy részükben daru a teher beemeléséhez.
A háború után ezekkel szállították Budapest jelentős részén az élelmiszert. A Mukik látták el áruval az üzleteket, rendszeresen jártak a Déli pályaudvar és a Ganz Villamossági Művek (ma Millenáris Park) között, hatalmas transzformátorokat vonszolva keresztül a Moszkva téren.
Az 1950-es évektől a metróépítések idején a Mukik szállították ki a belvárosból a kitermelt földet.
A teherforgalom az akkori BSZKRT, majd a Fővárosi Villamosvasút, végül a Budapesti Közlekedési Vállalat vonalain 1996-ig rendszeres volt. A Mukik egy részét síncsiszolóvá vagy hóseprővé építették át; néhányat pedig eladtak vidéki villamosüzemeknek.
Manapság már csak mozgásképtelen villamoskocsikat, alkatrészeket szállítanak (leggyakrabban forgóvázakat és nyitott teherkocsira pakolt áramszedőket). Szállításkor két mozdonyt használnak; ez egyik a terhet mozgatja, a másik pedig annak túloldalán biztosít.
