Vincellér: a szőlészet mestere, az “éves kapás”, aki nélkül nem volt jó bor!
A középkorban a vinitor (azaz vincellér) már előfordul oklevelekben, legkorábban 1466-ben a Müncheni kódexben. Ennélfogva az az általános vélekedés, hogy a magyar vincellér szó a német Weinzierl (szőlőműves) magyar változata. Ezt a kérdést majd megtárgyalják a nyelvészek, mi sokkal inkább azzal foglalkozunk, hogy ki volt, és mit is csinált a vincellér!
Borítóképen: Érett szőlőfürt
A korai középkorban a vincellér és a bort készítő mester, sőt, még a kádár mestersége sem különült el minden esetben, de az idők folyamán ezek a mesterségek különváltak, de mindig is együtt dolgoztak, egy célért, a nagyszerű magyar borokért!
A vincellérek a szőlő műveléséhez jól értő, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek.
Közülük kerültek ki a majorsági szőlők és városi polgárok nagyobb szőlőbirtokain felügyeletet gyakorló munkavezetők, akik a napszámos szőlőmunkásokat irányították. A vincellérek munkába állása, hasonlóan más éves cselédekhez, vidékenként változó volt. Így pl. Tokajban április 17., de már Sátoraljaújhelyen és az Alföldön is január 1.
Nem napszámbérben, hanem szakmányban dolgoztak. A bér az elvégzett munka mennyiségétől (pl. beoltott tőkék száma) és a felügyelt szőlőterület nagyságától függött és mindenkor magasabb volt, mint a napszámban dolgozó kapásoké.
Más részük kisebb szőlőbirtokok egész évi munkáját vállalta el. Ezeket az alföldi területeken éves kapásnak nevezték. Családjukkal együtt kint laktak a szőlőben a kapásházban. A múlt század végéig kommencióért, később egyre inkább kialkudott gabonamennyiségért vagy meghatározott pénzösszegért dolgoztak.
Bár a vincellért csak egy évre fogadták, a munkaviszony általában több évig tartott; mindaddig, amíg kifogás nem merült fel a munkája ellen, vagy maga kedvezőbb feltételeket kínáló munkát nem talált.
Számuk különösen a múlt század folyamán növekedett meg nagymértékben az Alföldön. A homokkötések céljára parcellázott földekbe, majd a tagosítások és legelőfelosztások után a távoleső tanyák mellett telepített homoki szőlőkbe rendszerint vincöllérös embört fogadtak.
A 19. sz. elejétől a szőlőművelés és bortermesztés fellendítését célozta az a törekvés is, hogy a földesúri majorsági és a városi polgári szőlőbirtokok művelésének irányítására a nyugati eredményeket ismerő, szakképzett vincelléreket neveljenek.
Az első vincellér képezdét 1853-ban állították fel Budán, de csak 1860-tól folyt rendszeres képzés az Országos Magy. Gazdasági Egyesület (OMGE) irányítása alatt.
Az iskolázott vincellérek iránti kereslet különösen a filoxéravész után nőtt meg. Az újabb ismeretek elterjesztésével közvetve a paraszti szőlőművelésre is hatással voltak.
Filoxéra járvány (1874-1914)
A filoxéra, (szőlőtetű, a levéltetvek közé tartozó, a szőlő gyökerein élősködő rovar) az l860-as években, Amerikából érkezve jelent meg Európában, óriási pusztítást okozva a szőlőterületekben.
Korzikán, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Németországban, majd Ausztriában is jelentkezett. Magyarországon 1874-ben, a Földművelési Ipari és Kereskedelmi miniszter országos felhívásából szereztek róla tudomást és már a következő évben, Pancsova térségéből megérkeztek az első megbetegedésekről szóló hírek.
A fertőzés lokalizálására hozott szigorú intézkedések sajnos nem hoztak eredményt, így a fertőzött szőlővesszőkkel igen gyorsan elterjedt az egész ország területén. Egyrészt a délről (Pancsova irányából) érkező fertőzésről beszélhetünk, másrészt a nyugatról, Ausztriából meginduló terjedést figyelhetjük meg. A birodalom Klosterneuburgi szőlővesző értékesítési és szőlészeti központjából, a magyarországi eladások útján rengeteg, fertőzött szőlővessző került be magyar területre.
Az egyértelműen negítív hatások mellett azonban voltak – hosszabb távon! – pozitív hatásai is a járványnak; A hatalmas pusztítást eredményező filoxérajárvány és az ezzel egy időben fellépő peronoszpóra és lisztharmat fertőzés felgyorsította a szőlőbirokok átalakulását, elősegítve a modern termelési eljárások és a jobb borkezelés bevezetését. A szőlőbetegségektől való félelem és az erőteljes központi propaganda miatt szervezettebbé vált a gazdálkodás.
Jelenleg a vincellérnek a feladata a szőlőtermesztés és alapvető pinceműveletek technológiai folyamatainak önálló ellátása. Ilyen irányú, szőlő-, gyümölcstermesztő szakképzést Egerben, Kiskőrösön, Kőszegen, Sopronban, Tokajban, Budafokon és Villányban folytatnak.
