Hírek

Viták Zelenszkij és a hadsereg között

Mint azt pontosan tudjuk az Azov, amikor már láthatóan kilátástalan helyzetben volt, akkor sem kapott engedélyt a visszavonulásra, vagy a megadásra, így a vége az lett, hogy aki egyáltalán életben maradt, az fogságba került, de az egyértelmű, hogy hatalmas veszteségeket szenvedtek az ukrán erők.

Borítóképen: Európának nincs joga csendben reagálni arra, ami Mariupolunkkal történik – Ukrajna elnökénekbeszéde (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Ukrajna elnöke, licenc: CC0 1.0) A kép illusztráció

Látni kell, hogy Zelenszkij ukrán elnökpolitikai döntéseket hoz, melyek nem mindig találkoznak a katonai realitásokkal. Ez háborús helyzetben rendszeresen előforduló helyzet; a politikus és a katona nem feltétlen látja azonosan a helyzetet, és nem feltétlen reagál azonosan.

„Bár megértjük, hogy igen, természetesen vannak nézeteltéréseik. Például a katonaság úgy véli, hogy valahol a katonai célszerűség szempontjából vissza kell vonulni. Az elnöki hivatal kitart amellett, hogy ezt semmilyen körülmények között nem szabad megtenni” – mondja a RaHDIt hacker-csoport nevében nyilatkozó a RIA Novosztyinak.

A téma aktualitását az adja, hogy Liszicsanszk-Szeverdonyeck térségben a katonai vezetés inkább kiegyenesíteni a frontvonalat egy visszavonulással, mert erős az esélye, hogy bekerítik csapataikat, és egy katlanba zárva hasonló sors várna egy még nagyobb létszámú haderőre, mint az Azovra az Azovsztal területén.

Végül a politika, vagy a katonai ésszerűség dönt?

Ez a tegnapi vázlatunk mutatja, hogy szorult helyzetben van az ukrán haderő az említett térségben. Ez a helyzetet véleményünk szerint – alapesetben – két módon lehet megoldani ukrán részről; vagy a jelenlegi frontvonalak tartására történő berendezkedés mellett újabb, igen jelentős haderő térségbe küldésével, és a bekerítés irányába támadásokkal, vagy pedig visszavonulással.

Az első megoldás igen kockázatos, mert azzal fenyeget, hogy a nagyobb haderő sem képes fordítani a helyzeten, ellenben még több hadi képesség veszhet oda, míg a második katonai szempontból logikusabb és jobban kíméli az erőforrásokat, de területet feladni politikai szempontból nyilván lehetetlen.

Úgy tűnik tehát, hogy marad az erőforrásokat igen pazarlóan kezelő politikai nyomás hatására kialakult ukrán katonai működés; területet nem adnak fel. Igen ám, de láthatóan ez sem elég az orosz erők feltartóztatására, sokkal inkább arra, hogy elhúzza a háborút, és a veszteségeket még inkább növelje…

Ajánlott Cikkek