Magyarság Történelem

Volt egy… Pozsonyi Öreg híd

Helyesebben ilye nevű híd ma is van, ott áll, ahol a régi, de ez már egy teljesen más történet, mi azt a hidat mutatjuk meg, amit 1889-ben kezdtek építeni, és ami akkor még egészen más funkciót látott el, mint mai utódja.

Borítóképen: A pozsonyi híd megépítése idején – 1891

Abban a korban a távolsági közlekedés (szolgáljon az személy-, vagy éppen áruszállítást) eszköze minden vitán felül a vasút volt. Bár Carl Benz első automobilját 1885-ben fejlesztette ki, az autó és a közút még igencsak messze volt attól, hogy számottevő szerepet töltsön be a közlekedésben.

A hajózás ugyan rengeteget fejlődött, de akkoriban télen rendszeresen befagyott a Duna, a hajók pedig téli kikötőikben vesztegeltek. Ám a vasút egyre több helyre, és egyre gyorsabban eljutott, de míg a hajók országútjai a folyók, addig a vasútnak csak akadályt jelentenek…

„Közel egy félszázad telt el a lánczhíd építése óta, de a Dunán azóta is csak a mesés gyorsasággal fejlődött fővárosnál építettek két új állandó hidat: a Margithidat és az összekötő vasúti hidat. A Dunának többi egész hosszú vonalán, Dévénytől Orsováig, a legújabb időkig nem volt egyetlen híd sem, még az oly élénk forgalmú helyeken sem, minők Komárom és Esztergom, sőt még a vasúti összeköttetés is megszakadt Báttaszéknél vagy pedig gőzkompot használt Dáljánál, és csak a nemzetközi nagy forgalomra szánt zimonyi vasút számára építettek legújabban állandó hidat Újvidéknél.”

Bizony, a folyóvizek – és különösen legnagyobbjuk a Duna – jelentős akadályt jelentettek a fejlődésben. De a vasút állt győzelemre, mégis nehéz volt összehozni a Pozsonyban megépítendő hidat!

Pozsony a 16. században

A pozsonyi rév története bizony nem ma kezdődött; már 1001-ben Szent István király a pannonhalmi bencéseknek ajándékozta a pozsonyi rév jövedelmét!

Baross Gábor 1888-ban látott neki az előkészítő munkának, elsőként pedig egy igen érzékeny ponton kellett megállapodnia Pozsony városával. A várost le kellett mondatni révjövedelméről, így polgárainak révvám alóli régi mentességéről, és ingyenes átadásra kellett bírni a város vezetőit a híd építésének helyét illetően!

Miután hosszas alkuk során megszületett az egyezség, a miniszter pedig már 1889 jan. 17-én megkötötte az építési szerződést Cathry Ferencz svájci születésű mérnökkel.

Cathry-ról tudni kell, hogy a svábhegyi fogaskerekű vasút kiépítésére érkezett hazánkba, de munkája végeztével nem tért haza, Magyarországon telepedett le, megkapta a magyar állampolgárságot is, és több magyar vállalkozásban, és közhasznú tevékenységben is részt vállalt!

Cathry úgy vállalta a híd felépítését, hogy a költségek fedezésére az állam 1889-től tíz éven át azonos részletekben forrást biztosít.

Az épülő híd ötödik medernyílása, szerelés közben

Cserébe persze neki is vállalnia kellett pár dolgot; először is komoly összeget tett le biztosítékként, és kötelezte magát, hogy a hidat megépíti 1891 január 31.-ig!

A híd a kor divatjának megfelelően rácsos tartós szerkezetűre tervezték, 6 pillérrel. Érdekes része a történetnek, hogy bár az Országgyűlés a szerződést csak 1889 júliusában fogadta el, Cathry saját felelősségére már márciusban elkezdte a munkálatokat. Jól haladtak, a pillérek sorra épületek, azonban július végén olyan áradás volt a Dunán, amire senki nem számított, és a várost is elöntve 130 tonna vas is a hullámok alá került…

Hogy a híd átadása mégse késsen Baross Gábot a MÁV Gépgyárától is nagyobb mennyiségben rendelt vasat, így 1890. november 20.-ra olyan állapotra hozták a hidat, hogy akár a jégzajlást is képes legyen elviselni!

A híd 1903-ban egy képeslapon

A hidat személyesen maga Ferenc József császár avatta fel. A Pozsony-Szombathely-vasútvonalat szolgáló a Ferenc József híd kiegészítést 1891. november 9-én avatták fel.

Csehszlovákia megalakulása után átnevezték a hidat (Csehszlovákia egyik alapítója nevét kapta), de ami ennél is fontosabb talán, hogy 1914 és 1935 között a hídon át vezetett a Pozsony-Bécs villamosvasút is. Talán nem kell mondani sem, de tény, hogy 1945. április 2.-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat. Az acélszerkezet elpusztult, de az eredeti kőpillérek megmaradtak.

A harcok elvonultával aztán nekiláttak az újjáépítésnek. A Vörös Hadsereg német hadifoglyok segítségével 1946. január 24-ére állították helyre a hidat.

Persze az első dolog a híd átnevezése volt ismét, naná, hogy a Vörös Hadseregről nevezték el… Aztán jött a kor, amikor vég nélkül csak használták, de sokat nem törődtek vele, és a híd 1985-ben megszűnt vasúti hídnak lenni, hiszen a vasúti forgalmat átterelték az addigra megépült Kikötői hídra, sőt, 2002-ben és 2010-ben is egy-egy osztrák hajó ütközött egy-egy pillérnek, így kitiltották a gépjárműforgalmat és csak gyalogosan, vagy kerékpárral volt használható…

2010. augusztus 13-án megkezdődött az akkor már Öreg hídnak nevezett műtárgy lebontása. A hídból csak a 4 pillér maradt volna meg. A felújítás azonban 2011-ben félbeszakadt.

Bontás, 2014

2015-ra megépült az új híd – a régi hídnak csak a pilléri maradtak meg, a hajózás érdekében azonban kettőt ezek közül is el kellett távolítani, és egyetlen újjal helyettesítették azokat -, amit továbbra is Régi hídnak neveznek, bár funkciójában és jellegében egészen másról van szó, mint aminek a valóban régi híd megépült.

Miért tartottuk fontosnak, hogy bemutassuk a hidat? Nos, azért, mert ha a mai híd nem is emlékeztet a valamikori hídra, alapjai, a pillérek többsége mégis eredeti. Volt mire építeni…

Ajánlott Cikkek