Volt egyszer egy Alföldi Első Gazdasági Vasút
Miért olyan fontos az újabb nevén Alföldi Kisvasútnak nevezett vasúttársaság? Egyrészt számunkra minden hasonló keskeny nyomközű vonalakat üzemeltető társaság fontos és érdekes, másrészt viszont az Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) azért is különösen fontos, mert bizony legnagyobb kiterjedése idején nem kevesebb, mint 152 kilométernyi pályával rendelkezett, és mert ez a vasút számos területen igencsak újító volt a maga korában!
Borítóképen: Békéscsaba, Andrássy úti (Sztálin úti) kitérő-megállóhely az Alföldi Kisvasút Békéscsaba-Ludad-Vésztő fővonalán – 1957
A vasúttársaság első szakaszát még az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak (ACsEV) leányvállalataként építették ki 1894-ben a mai Mezőkovácsháza és Kupapuszta között. Ekkor két gőzmozdonnyal bonyolították a forgalmat, és a pálya mentén elhelyezkedő uradalmak terményeit fuvarozták. Igen, a kezdet itt is gazdasági célokat szolgált – ahogy azt a társaság neve is elárulja.
A Kovácsháza–Csaba-vasútvonal viszont már közforgalmú vasútvonalként épült 1899-ben. Ezzel a kialakulóban lévő hálózat elérte későbbi központját, Békéscsabát.
Ez utóbbi a város és a vármegye hathatós támogatásával jött létre, így nem csoda, hogy mindig is megmaradt a vármegyében, békéscsabai központtal. Ilyen módon természetesen nem lehetett kihagyni Békést, a Békéscsaba-Békés vonal átadására 1904-ben sort is kerítettek.
Az ACsEV a hasonlóan innovatív kisvasút:
Ez volt Magyarországon az első pálya, amit teljesen motoros üzeműre terveztek! A forgalmat benzin–villamos és gőzmotoros motorkocsik, illetve mozdonyok bonyolították le.
A gerincvonal építésének utolsó szakaszaként 1904-re megtörtént a Békés–Vésztő szakasz átadása is. Miután a gerincvonal igen jó lehetőséget jelentett, hamarosan számos uradalmi vasút is csatlakozott, 1905-ben fejeződött be a Tótkomlós és Géza megálló (Kaszaper) közötti szárnyvonal építése, majd hosszú tervezés után 1925-ben a Géza megálló–Orosháza vonal kiépülésével a vasút elérte Orosházát. Egy évvel később, 1926-ban megépült Orosházáról a hálózatba Gyopárosfürdőt bekötő vonal is.
Ezzel kialakult az AEGV teljes hálózata, a két világháború között ezután már csak a meglévő hálózatot fejlesztették. Az AEGV kiválóan gazdálkodott, így önálló vállalattá vált, független lett korábbi anyavállalatának jogutódjától, a Szeged-Csanádi Vasúttól.
De ez sajnos nem tartott sokáig… A második világháborús hadműveletek és bombázások során a vasúti pályában és járművekben is komoly károk keletkeztek, azonban a forgalmat 1945. november 23-áig fenn tudták tartani. A vállalat ekkorra csődbe ment, sem a dolgozók bérét, sem a mozdonyokhoz szükséges szenet nem tudták megvásárolni. A kisvasút leállt…
Addig a MÁV-tól is teljesen független társaság vonalai a MÁV-hoz kerültek, így jött létre a MÁV Alföldi Kisvasút 1945. december 1.-én.
Az államosítás után a kezdeti időszakban jelentős fejlesztések történtek. 1948-ban megnyílt a forgalomnak a Tótkomlós–Békéssámson vonalszakasz, majd 1949-ben a Ludad és Vizesfás közötti szakaszt tették közforgalmúvá. Végül megépült a Gyopárosfürdőt Rákócziteleppel összekötő vonal és a pusztaföldvári szárnyvonal is.
A forgalmat eleinte a második világháborúban zsákmányolt gőzmozdonyokkal bonyolították le, majd 1949-től jugoszláv exportból visszamaradt mozdonyok kerültek a vasútra. Később, a ’60-as évek elejére már Mk48-as sorozatú dízelmozdonyok, korszerű légfékes személy- és teherkocsik közlekedtek a vasútvonalon, de a gőzvontatás csak 1964-ben szűnt meg végleg.
Furcsa fintora a sornak – na meg rossz döntések eredménye…. -, hogy az Alföldi Kisvasút 1956-ban érte el legnagyobb vonalhosszát, azonban az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció megszületésével a forgalom mindinkább közútra terelését tűzte ki célul!
Az Alföldi kisvasút nem tudta elkerülni a megszüntetést. A kisvasúti léptékben hatalmas hálózatot 1960 és 1971 között szüntették meg és bontották el, a következő években pedig a kisvasúthoz kapcsolódó gazdasági vasutak is az enyészeté lettek.
Az első megszűnt vonalszakasz a Békéscsaba belvárosán is átvezető Békéscsaba AK–Békés szakasz volt, utolsóként pedig a Békéscsaba–Békéssámson közötti vonalon 1971-ig maradt meg a forgalom, de augusztus 31-én a teher-, majd október 30-án a személyforgalmat is megszüntették.
A vonalat decemberben és januárban az előírt egyéves türelmi idő be nem tartásával kezdték elbontani!
Valamiért nagy volt a sietség… Sajnos ma már csak nyomokban fedezhetők fel a valamikor jól működő keskeny nyomtávú vonalak, és a hozzá tartozó infrastruktúra. Ha mesélni tudnának…
