Volt egyszer egy igazi szakmai Nemzeti Sport…valamikor

A sportújságírás színvonala sajnos a béka feneke alatt van. A mai fősodratú sporthírközlést jobban érdekli , ki kivel feküdt össze , milyen zokni lapul a stoplisban, mennyi pénzért lopja valaki az időt. Teret nyernek és sajnos legfelsőbb támogatást kapnak olyan politikai, üzleti, szociológiai problémák amiknek semmi keresnivalójuk a sportban. Nem volt ez mindig így. Számomra a Feleki László nevével fémjelzett sportújságírás az etalon, amit például a háború előtti olvasók is igen respektáltak. Komoly “népművelői” kultúrális missziót teljesített a 30-as években, amikor Angliába utazott , és napi heti rendszerességgel írta meg tapasztalatait amit az akkori angol profi sporttársadalomban látott hallott.

A Nemzeti Sport akkori olvasói igen hálásak voltak a sportújságban megjelent szakcikkekért. Íme néhány levél amit az akkori sportújsághoz írtak a hálás olvasók, szakemberek.

A modern futball és a „stílusviták

“”Tisztelt Szerkesztőség! Mint nb. lapjuk régi olvasója, Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy néhány megjegyzést fűzzek ahhoz a bejelentésükhöz, amely szerint Feleki László új cikksorozatot indít meg „Anglia napról napra” címen. A kitűnő tollú Feleli Lászlónak Angliából küldött írásait, amelyek egytől egyig az újságírás remekei voltak,— eddig is élvezettel olvastam és ezért igaz örömmel tölt el, hogy Feleki sajátos megfigyeléseivel, pompás egyéni meglátásaival és írásmódjával olyan gyakran fog bennünket megörvendeztetni. Külön örömmel tölt el engem, mint a modern futball meggyőződéséé hívét, hogy azok a szuggesztív erejű sorok, amelyek e kiváló író cikkeiben meg fognak jelenni, jelentősen hozzá fognak járulni a fogalmak tisztázásához. Talán végre az az egy-két gáncsoskodó is be fogja látni, hogy a W-alakzat nem azonosa modern futballal, amint azt néhányan még mindig felszínen tartják a fogalmak összezavarása céljából. Az angol futball szerkezetét és egész felépítését olvasva, majd talán a többiek is ráeszmélnek arra, hogy milyen alapelvekre akarjuk felépíteni a célszerű labdarúgást. A legnagyobb köszönet és hála illeti a Nemzeti Sportot, hogy nem lép a terméketlen vitatkozások és hírlapi csaták mezejére, hanem ehelyett kitűnő meglátású munkatársát küldi — bizonyára súlyos anyagi áldozatokkal — az „igazi futball” hazájába. A legfőbb pedagógiai elv — „a szórakoztatva tanítás” — fog Feleki László leveleiből kicsendülni és bár ő azt írja, hogy nem célja bárkit is „kioktatni”, sokan leszünk, akik napról napra várni fogjuk az ő „oktatását” a magyar futball naggyá tétele és a magunk szórakozása érdekében. Sporttársi tisztelettel Klein Márton Celldömölk, Ferenc József u. 19. “

Tanulni akarunk!
Mélyen tisztelt főszerkesztő úr! Méltóztassék megengedni nekem, hogy az „Önöké a szó” rovatában elismerésemet fejezhessem ki Feleki László tanulságos cikkeién úgyis, mint régi olvasójuk és mint, a magyarsport egyik közkatonája. Napról napra nagy figyelemmel és élvezettel olvasom a sport őshazájából küldött cikkeket és ezek a leírások úgy hatnak rám, mintha jómagam volnék tanulmányúton Angliában. Megindított akciójuk sportpropaganda és oktató értéke olyan nagy, amire eddig nem volt példa a magyar sportban. Az egész ország egyetemes sportképzést kap anélkül, hogy a „tananyag” unalmas és érthetetlen lenne. Mindenki érdeklődésének megfelelő módon tanulhat és egyben élvezheti Feleki könnyed szellemes humorát a leírások között. Mi magyar sportoktatók (úgy érzem, nyugodtan írhatok sok kollégám nevében külön hálásak vagyunk a Nemzeti Sportnak. Nehéz anyagi helyzetünk nem engedi számunkra azt a lehetőséget, hogy külföldre menjünk tanulni, látni, tapasztalni. Tanító és nevelő munkánk éppen ezért nem lehet oly gyümölcsöző a magyar sportra, mint megfelelő ismeretek birtokában lehetne. A világ első sportnemzetének sportkulturális ismertetése számunkra anyi fejlődési lehetőséget nyújt, hogy pótolni tudja a tanulmányutak és a továbbképzés hiányát is. Arra kérem ezért Feleki László urat, hogy cikkeiben minél nagyobb teret engedjen a különböző sportok technikai, taktikai és pedagógiai ismertetésének. Ismertesse meg a magyar sportközönséget, a sportoktatókat a különböző fajta edzésrendszerekkel, de ne csak a labdarúgásban, hanem a teniszben, atlétikában, stb. is. És ismertesse az angol sportszellemet, azt a sportszellemet, amely szerintem az angol sport nagyságának titka. Segítsen nekünk, sportolozatoknak az ifjúság helyes sportszellemének kialakításában. Ha leírásaiból sportoló ifjúságunk megfelelő ismertetőt kap az angol sportszellemről, úgy nekünk oktatóknak is könnyebbé válik a nevelő munka. Soraim közléséért fogadja Főszerkesztő úr hálás köszönetemet és maradok igaz nagyrabecsüléssel híve Forcsányi Jenő, a BEAC teniszszakoktatója.

forrás: arcanum