Washington elit lovasságát lengyel-magyar együttműködés teremtette meg!
Függetlenségi háború, Egyesült Államok. George Washington tábornok Kontinentális Hadserege 1776-tól küzdött a brit fennhatóság ellen. Egy maghatározó fegyvernem tekintetében azonban meglehetős lemaradásban volt a majdani elnök…
Borítóképen: Kazimierz Michał Władysław Wiktor Pułaski és Fabriczi Kováts Mihály
Bár a sereg a kornak megfelelő katonai kiképzésben részesült, a reguláris katonái is hosszabb-rövidebb idejű szerződést vállaló civilek voltak, akikből nehéz volt a sokkal több képzést és gyakorlatozást igénylő lovas fegyvernemet létrehozni, amely versenyre kelhetett volna a britekével.
Sokan úgy gondolták a forradalmi oldalon, hogy a 13 gyarmaton nincs elegendő nyílt, üres terület sem ahhoz, hogy megérje a sokba kerülő lovasságot fenntartani – úgy tartották, a fegyvernem kizárólag az európai hadviselésre jellemző, nyílt terepen vívott ütközetekre alkalmas.
Hosszas vita után Seymour tábornok által óhajtott négy felállítandó új lovasezred 1777 márciusára került megszervezésre.
De hogyan? Egy kicsit vissza kell mennünk az időben, és térben egy egészen más helyszínre érnünk:
A 18. század folyamán fokozatosan növekedett az orosz cár befolyása a lengyel–litván államalakulat ügyeire, mígnem 1768-ban a terület orosz protektorátussá vált. Kazimierz Michał Władysław Wiktor Pułaski élete első csatáját ebben az ebből kikerekedett katonai konfliktusban, és az 1772 nyaráig tartó háborúban többször kitűnt vezetői alkalmasságával.
A lengyel nemesség törekvései végül elbuktak, Pułaski pedig előbb Poroszországba, majd Franciaországba ment.
Az adósságai miatt börtönbe is kerülő végül az amerikai forradalomban találta meg következő célját: 1777 nyarán érkezett Amerikába, mikor már olyan híre volt, hogy Franklin már levélben méltatta képességeit Washingtonnak.
A történet másik főszereplője, Fabriczi Kováts Mihály az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) előbb a Habsburg oldalon egy magyar egységben, majd 1746-tól a porosz oldalon szolgált, ahol nagy kereslet volt a magyar huszárokra.
1761-ben elhagyta a porosz sereget, és Lengyelországba kívánt távozni, azonban az osztrák hatóságok letartóztatták, amiért korábban a Habsburg korona ellen fogott fegyvert. Az 1770-es években Szászországban élt, ahol először került kapcsolatba a szintén emigráns Pułaskival.
Az amerikai forradalomról tudomást szerezve 1777-ben egy mára híressé vált, latin nyelvű levélben ajánlotta fel szolgálatát Benjamin Franklinnek Franciaországban.
Jelentkezőkből azonban nem volt hiány Washington körül, így talán meglepetésükre sem Pułaski, sem Kováts nem kapott azonnal helyet a Kontinentális Hadseregben.
1777. szeptember 11-én a brandywine-i csatában egy meglepetésszerű brit támadás az amerikai sereg szétfutásával fenyegetett, azonban a lengyel „tanácsadó” Washington engedélyével átvette egy lovas alakulat parancsnokságát, és visszaverte William Howe tábornok csapatait.
Ennek nyomán a Kontinentális Kongresszus szinte azonnal kinevezte az amerikai lovasság vezetőjévé, dandártábornoki rendfokozattal. Pułaski természetesen itt is maga mellé állította Kovátsot, aki végül, mint az amerikai lovasság első szabályzatának elkészítője vonult be a történelembe.
Pułaski és Kovács sikerrel alkalmazták a hazáikban bevett taktikákat, előbb New Jerseyben, ahol a brit csapatokkal és az általuk fellázított mohawk indiánokkal is harcoltak, majd a Karolinákban, ahol a dél-karolinai Charleston városát kellett felmenteniük Augustine Prévost brit tábornok ostroma alól. De ez csak egy pár volt a sok fényes győzelmük közül!
Pułaski és Kováts merőben új taktikákat és módszertant ismertettek meg Washington Kontinentális Hadseregével, és elévülhetetlen érdemeket szereztek az Egyesült Államok állandó fegyveres erőinek megszervezésében. Kettejüket együtt „az amerikai lovasság atyjainak” nevezik a mai napig.
Ui.: A legújabb DNS-kutatások szerint Pułaski férfiként nevelt nő volt – legalábbis ezt állítja Charles Merbs, az Arizonai Állami Egyetem törvényszéki orvosa
