WM Turán – a szívtől a nikkelig

Ezt a típust a legtöbben WM Turán néven tartják számon, ugyanakkor tudni kell, hogy a gyár (WEISS MANFRED acél- és fémművei r. t. BUDAPEST-CSEPEL – akkor így írták) kezelési és karbantartási útmutatójában a „CSEPEL” 1936 évi „Turán” typus megnevezést használja.
Borítóképen: A WM Turán (forrás: ITT-HONRÓL-HAZA archívum)
Ennek nincs igazán nagy jelentősége, már csak azért sem, mert a tankon stilizált WM betűk láthatók, míg elől Csepel felirat olvasható. Hogy kicsit még bonyolultabb legyen a helyzet, WM Turán néven, azonos időben, gyártottak kerékpárokat is, melynek első sárvédőjén ugyanaz a térdelő nyilas figura került elhelyezésre, mint az azonos típusnevű motorra.

De nézzük, hogyan született ez a „sárgatankos, vagy „szivartankos” (így nevezte a köznyelv), hivatalosan segédmotoros kerékpárnak minősülő jármű! A WM az 1929-es gazdasági válság után döntött a segédmotoros kerékpárok gyártása mellett, hiszen az autók iránti kereslet megtorpant. Fontos tudni, hogy a vezető taxivállalat, a Szürketaxi a Marta és MÁG gyártmányait vásárolta, míg Kéktaxi és a Budapest Autóbusz Rt. taxirészlege a WM-et részesítette előnyben.
A WM ezen kívül teherautókat is gyártott, amelyeket a korábban a személyautókat hajtó 750 cm³-es (később 875 cm³) kétütemű motor helyett már 3,2 literes, 55 lóerős motor hajtotta. Igen ám, de a gazdasági válság okán még ezeknél is olcsóbb megoldásokat kellett találnia közlekedőknek, így a gyártóknak is.

Ekkor jött tehát a segédmotoros kerékpárok gyártásának ötlete. A WM első, komoly darabszámban készülő modellje a WM/Csepel 100 volt, a „szívtankos”. A gép a lehető legrosszabbkor érkezett, mert ekkor volt a válság mélypontja, 1931-ben. Fontos megjegyezni, hogy szívtankos súlya meghaladta a 30 kilót, így nem lehetett volna rendszám és vizsga nélkül vezetni, de a WM mentességet kapott.
1932-ig csak éves 100-200 darab készült ebből a modellből, de 1933-ra már enyhült a válság szorítása, így 700-800 darab készülhetett. Igen ám, de a kerékpárok iránti kereslet olyannyira megnövekedett, hogy ekkor inkább arra összpontosított a gyár, azonban a fejlesztések mégsem álltak le, és 1935 tavaszán bemutatkozhatott a Turán!

Leírás; műszaki adatok:
- A mótor 86 köbcm. űrtartalmú kétütemű mótor.
- Hengerfurat – löket: 45x54m/m.
- Motorteljesítnény cca. 13/4 Lóerő.
- Motorfordulatszám: 40 km/óra sebességnél 3500/percenként.
- Gyujtás: nagyfeszültségű Bosch lendkerékmágnessel.
- Világítás: beépített áramfejlesztő, 7.5 Volt, 6 Watt teljesítményű 2 égős fényszóróval.
- Fogyasztás: cca. 2-2.5 liter benzin (motalkó) és olaj keverék 100 km-ként.
- A benzintartány űrtartalma cca. 51/2 liter.
- Gumiabroncsozás: 24×21/4 motorballonpneumatikkal.
- Súlya, teljes felszereléssel cca. 37 kg.
- Fékek: az első keréken: expanziós dobfék, a hátsó keréken: nagyméretű “T o r p e d ó” konrtafék.
forrás: CSEPEL segédmotoros-kerékpár “Turán” typus kezelési és karbantartási utasítása.
Ez a gép még nehezebb lett, ugyanakkor a motor űrtartalmát csökkentették, immár csak 86 cm³-es motorral kínálták a fogyasztás csökkentése érdekében. Visszalépés volt ez? Bizonyos értelemben igen, de ez így nem teljesen igaz, mert sokat fejlesztettek a motor perifériáin, a gyújtás, és más segédberendezések fejlesztése a nagyobb megbízhatóságot szolgálták.

Ezzel együtt nem lett sikertípus a Turán, ezért a hengerűrtartalmat megnövelték 98 cm³-re, de csak azt érték el, hogy még inkább előjöttek a szerkezeti hiányosságok. Úgy tűnt, hogy a vázszerkezet ebben a formájában elérte teljesítőképessége határát, vagy netán a felhasznált anyagok nem voltak teljesen megfelelőek? Nem tudjuk, de tény, hogy ez a rendkívül szép darab ebben a formában már nem volt igazán továbbfejleszthető.

Ennek ellenére 1937-ben megjelent az utód, amelyen – bár ez elsőre nem biztos, hogy feltűnik – jelentősen átalakították a vázgeometriát, de megmaradtak a 98 cm³-es motorral. Ez volt az utolsó komolyabb darabszámban eladott WM/Csepel segédmotoros kerékpár a háború előtt, hiszen nemsokára át kellett térni a haditermelésre…
Ez az utolsó modell a „nikkeltankos” volt, amelynél a tank immár nem a váz alá került felfüggesztésre, hanem ráültették.