Zágonyi Károly, a springfieldi hős!
Springfield? Igen, az Egyesült Államokban található városról van szó, ami Indianapolistól nyugatra található, a Chicagot és Saint Louist összekötő út majdnem féltávjánál. Mit keresett ott egy magyar, aki ráadásul még hőssé is vált? Nos, mi mást tett volna, részt vett a polgárháborúban!
Borítóképen: Az első springfieldi csata, avagy Zágonyi “halálrohama” – 1861. október 25.
De kezdjük az elején! Zágonyi Károly a Szabadságharc során Bem József seregében szolgált. Már ekkor kirajzolódott az a fajta vakmerőség, ami aztán a nagy vízen túl is ismertté tette: hajmeresztő vállalkozásaival két esetben is megmentette tábornoka életét!
Sebesülten orosz fogságba esett, de 1849 szilveszterén megszökött, előbb Törökországba, majd Angliába került.
Mivel nem látta a lehetőségét annak, hogy hazatérjen, 1851-ben 40 magyar társával a Devonshire hajón emigrált az Amerikába, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hadseregbe, és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett.
Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.
És bizony a vér nem válik vízzé, a polgárháború során is hasonló bátorságról tett tanúbizonyságot: A Missouri államban található Springfield fontos erődítménye a déliek kezén volt, és mintegy 1.700 katona védte. Zágonyi engedélyt kért és kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. A zavarkeltésből azonban más lett…
1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását, és elfoglalta a várost!
A sikeres támadás nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában inkább a déliek győzedelmeskedtek. Az amerikai sajtó ünnepelte Zágonyi „halálrohamát”, bátorságát.
Zágonyi volt parancsnokának, John C. Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására.
Zágonyi halállovaglását George Henry Boker (1823–1890) versben örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megrajzolták.
A springfieldi roham után Zágonyi testőrségét megalázó körülmények közepette feloszlatták, mert John C. Frémontot leváltották, Zágonyi újra visszatért a katonai szolgálatba, amikor Frémontot a Hegyi Főparancsnokság élére nevezték ki, ezredesi rangban a lovasság parancsnokaként teljesített szolgálatot.
1862. június 8-án részt vett a Gross Keys-i csatában (Virginia) mint lovassági parancsnok. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte.
Itt megszakadt Zágonyi polgárháborús pályafutása, sőt, politikai intrikákban való szerepével is meggyanúsították, több kihallgatáson is részt kellett vennie, és ugyan büntetést nem kapott, de legalább sokat megtudhatunk a jegyzőkönyvekből Zágonyi katonai működéséről.
A Zágonyi vezette testőrség tagjai többnyire amerikaiak voltak, csak negyedrészük német, hat hét állt rendelkezésre a kiképzésre, ezalatt Zágonyi jól begyakoroltatta őket. A missouri springfieldi ütközetben valamennyien elsősorban karddal, s nem revolverrel harcoltak (bár mindkettő volt náluk), a harc végén valamennyi katonájának kardja véres volt, volt akinek még a kard markolata is.
Zágonyinak a katonai bíróság előtt alkalma volt azt is kifejteni, hogy ő azért állt be harcolni, hogy ez a szép nagy ország, az Egyesült Államok egyben maradhasson.
1865-ben vállalta az akkor alakult New York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadott Perczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette. Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földet Szöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektetett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott.
Addig nem akart hazatérni, amíg vagyont nem szerez, de többé nem írt Dancs Lajosnak…
Vida István Kornél derítette ki, hogy felesége, a német származású amerikai Amanda Zágonyi 1870-ben újra férjhez ment. Ennek csak két oka lehetett, vagy elváltak, vagy Zágonyi ekkor már nem élt.
Nos, röviden ez a története annak a magyar katonának, akit Amerikában is hősként tiszteltek.
