Hírek

Zeneakadémia megnyitó 1907 május 12.

A Sugár út Vörösmarty utca sarkán álló bérépület a fejlődés következtében századfordulóra szűknek és korszerűtlennek bizonyult, miközben egy másik állami intézet is kinőtte épületét. Így 1901-ben a kormány megvásárolta a Gyár utca (ma ezen teljes hosszában a Liszt Ferenc tér 1907-től, a Jókai utca és Jókai tér 1925-től  található), Király utca és Kemnitzer utca (ma Dohnányi Ernő utca)  által határolt területen álló telket a Vakok Intézetének országos alapjától és megbízást adott Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítészeknek az új zenepalota megtervezésére. A szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítették.  1903-ban az ott állt régi klasszicista házat lebontották,  miközben áprilisban az Országos Képzőművészeti Társulat választmánya elfogadta Wodianer Artúr (1860–1921, a Lampel-féle könyvkiadó vállalat tulajdonosa) vételi ajánlatát a bérházára (a Zeneakadémia akkori épülete).

1904 novembere és 1907 májusa között épült föl  az intézmény immár saját háza, s lett belőle a világhírű budapesti Zeneakadémia, mely kiváló adottságú hangversenytermeivel a magyar és az európai zenei élet fontos központjává vált. A szecessziós épület mind egységes művészi hatásában, mind nagyságában új, eredeti és jelentős alkotás volt.  Az ünnepélyes megnyitó öt napig tartott. A május 12-i nyitóünnepség keretében kapta a Gyár utca akadémia előtti széles szakasza a Liszt Ferenc tér nevet.  Az új épület több növendék felvételét tette lehetővé, így új tanárokat kellett kinevezni. Ekkor lett többek közt Kodály Zoltán és Bartók Béla, a következő tanévtől pedig Weiner Leó a Zeneakadémia tanára.

1907-ben az Akadémia keretében egy új zenekar létesült. Tanáraiból, akik valamely zenekari hangszeren játszottak, az országos magyar királyi zeneakadémiai tanárok zenekari társasága címen egyesültek és megalakították a körülbelül 80 tagú Akadémiai Zenekart, amelyben a tanárok mellett az intézetben végzett növendékek legjava és szükség szerint a tanulók közül a legérettebbek is részt vettek.

A tízes években is tovább folytatódott a Zeneakadémia felemelkedése. Még az 1908–1909-es tanévben hangverseny-ének tanszak létesült, ami a magánének új, magasabb szintű képzését, a daléneklés fejlesztését tette lehetővé. Olyan énekesnők végeztek itt, mint Medek Anna, Haselbeck Olga, Basilides Mária, Némethy Ella, Sándor Erzsi vagy Budanovits Mária, ami egyben azt is jelentette, hogy a budapesti Operaház már itthonról is kapott utánpótlást, az addig főképp külföldiek révén kivívott európai rangjának megtartásához.

Az első világháború idején a Zeneakadémia viszonylagos nyugalomban tudta folytatni működését. Az 1916–1917-es tanévben kezdte meg zeneakadémiai tanári működését Dohnányi Ernő, aki Chován Kálmán zongoratanszékét vette át, s alig egy év múlva nagyszabású tantervi és strukturális reform tervével lépett elő, mellyel szembe ment az addigi struktúrával (többek között az osztályzást és a vizsgát is el akarta törölni), így elvetették. Az oktatási miniszter 1918 őszén feljogosította az intézetet az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola cím viselésére.

wikipedia arcanum

Ajánlott Cikkek