Magyarság Történelem

Zoboki Sándor főhadnagy: Halál!

Ez volt az ítélet. Első fokon is. Másodfokon is. Bűne: „Zoboki Sándor 25 éves repülő főhadnagy — amint ezt tegnapi lapunkban közöltük — hazaárulást követett el: gépével elhagyta az ország légterét és Olaszországba repült.” A Népszabadság 1970. április 10-i számában megjelent írás – csakúgy, mint az ítélet –meg nem nevezett felbujtóra céloz, de soha nem sikerült bizonyítani, hogy Zoboki nem saját elhatározásából távozott az országból – ma pontban 51 évvel ezelőtt, 1970. április 7-én.

Mathias Rust, Vörös tér

Hasonló esetként legtöbben csak a 1987. május 28-án világszenzációt keltett, 19 éves nyugatnémet Mathias Rust Vörös tér melletti landolásáról hallottak, de az igazság az, hogy nem Zoboki volt az egyetlen, aki már a ’70-es évek körül a légtéren keresztül engedély nélkül húztak át határokon, és így megpróbáltak távozni a korabeli Magyarországról. 1969. augusztus 14-én gyakorlórepülésre szállt fel egy négygépes MiG-15-ösökből álló kötelékből kiválva Bíró József őrnagy Olaszország felé vette az irányt. Az őrnagy, aki 20 éve szolgált a légierőnél, pontosan tisztában volt azzal, hogy ha 500 méter alatt repül, a légvédelemnek szinte esélye sincs megakadályozni szökését. A NATO radarjai sem vették észre, így zavartalanul landolhatott az Udine közelében lévő Osappo repterén.

Távollétében halálra ítélték az először a Trieszti menekülttáborba került, ahol többször megpróbálták meggyilkolni… Testőrséget kapott, végül Kanadában telepedett le, és repülőoktató lett. Bár a hivatalos indoklás szerint szétesett családi élete, illetve a mellőzöttség érzése motiválta tettét (tehát nem állították, hogy áruló), távollétében mégis halálra ítélték. A rendszerváltozás után rehabilitálták, haza is tért. Halálos ítélete 1970. február 10-én vált jogerőssé, a kedélyek még le sem csillapodtak, amikor két hónappal később Zoboki Sándor szintén a távozást választotta a kommunizmus helyett!

1970. április 7-én Taszárról szállt fel egy kötelék, de a repülésről egy gép nem tért vissza. Zoboki Sándor hadnagy ugyanis szintén mélyrepülésben előbb Jugoszlávia felé vette az irányt, majd az Alpok vonalát követve Risano kis repterén szállt le, és nyugodtan dohányozva fogadta a kissé meglepett földi személyzetet. Ő is MiG-15-öt repült (Bíró József gépének oldalszáma 903, Zoboki azonos típusú gépével pedig 907-es oldalszámmal repült), ami már akkor sem volt csúcs-kategória, de Zoboki is tudta, hogy mélyrepülésben van esélye a menekülésre!

MiG-15, az igazi tömegmodell!

A MiG–15 (NATO-kódja: Fagot) a Mikojan–Gurjevics-tervezőirodában (OKB–155) kifejlesztett szovjet első generációs sugárhajtású vadászrepülőgép. Első harci alkalmazására a koreai háborúban került sor, majd később részt vett a vietnámi háború légi harcaiban is. A Szovjetunióban mintegy 12.000 darab készült, de licensz alapján Kínában, Csehszlovákiában, és Lengyelországban is gyártották. Ezekkel a klónokkal együtt mintegy 18.000 MiG-15-öst adtak át a gyártók.

Az 1959.09.18. Mór mellett Eőry Gyulával † lezuhant 905-ös

A MiG–15 középszárnyas felépítésű, erősen nyilazott szárnyakkal és vezérsíkokkal. A merevítő bordák és a törzskeretek D–16T típusú dúralumíniumból készültek. A nagyobb terhelésnek kitett csomópontok 30HGSZA nagy szilárdságú acélból készültek. A törzs kör keresztmetszetű, legnagyobb átmérője 1,45 m. Két részből áll. Hátsó része a hajtómű javításához és cseréjéhez leszerelhető. A törzs orr-részében helyezkedik el a levegőbeömlő nyílás.

A levegőbeömlő nyílás fölött található a fotógéppuska. A törzs elülső részében, felül, a pilótafülke előtt kialakított rádiótérben helyezték el a rádiót és navigációs berendezéseket, a fedélzeti akkumulátorokat, fedélzeti válaszadót, a rádióiránytűt, valamint az oxigénpalackot. A beömlőnyílás alatt van az orrfutó tere, két sűrített levegős palack, a fedélzeti rádió áramátalakítója, valamint a földön töltéshez leereszthető fegyverbölcső, amelyben a fedélzeti csöves tűzfegyverek találhatók.

A hajtómű

A kabin mögötti törzs részben kapott helyet a lövésbiztos, öntömítő gumiból készült 1250 l-es üzemanyagtartály. Üzemanyaga T–1 jelű kerozin. Ezt követi a hajtóműtér, ahol a korai változatnál 22 kN tolóerejű RD–45 (Rolls-Royce Nene licenc), a későbbi bisz változatnál pedig Klimov VK–1 gázturbinás sugárhajtómű helyezkedik el. A törzsön több szerelőnyílás van. A hajtómű mögött van a gázsugár sebességfokozója (fúvócső).

A rádióberendezések 115 V-os 400 Hz-es elektromos árammal működnek, a giroszkóp 36 V-os háromfázisú áramot igényel. Az áramátalakító a törzs orr részében, alul található. Elektromos hálózatát kb. 38 km-nyi kábel alkotja. Földi kapcsolattartásra egy RSZ–6K típusú ultrarövidhullámú rádió adó-vevő szolgál. Rádiónavigációs berendezése egy RPKO–10M félkompasz.

Fegyverzetét egy darab N–37 vagy Nugyelman–Szuronov NSZ–37 típusú gépágyú 40 db-os lőszerjavadalmazással (54 kg-nyi lőszer), melyhez további két Nugyelman–Rihtyer NR–23 vagy Nugyelman–Szuronov NSZ–23 típusú gépágyú tartozik, 80–80 db-os lőszerjavadalmazással. A gépágyúk elektromos vezérlésű pneumatikus zárszerkezetekkel vannak ellátva. Célzókészüléke giroszkopikus, ASZP–IB típusú, amelyhez SZ–13 típusú fotógéppuska tartozik. A szárnyakra bombák és üzemanyag-póttartályok is szerelhetők. A bombazárak elektromos működtetésűek, 50–250 kg-os bombák felfüggesztésére alkalmasak.

Bíró és Zoboki gépe is Szovjet gyártmány volt (bár egyes források a lengyel típusjelzést is megadják), minden szükséges fegyverrel felszerelve. Ez a felszerelés aztán az ítéletben a „mindent vivő” adu lett, hiszen a korabeli indoklás így szólt:         

„A legaljasabb módon, szolgálat közben cserben hagyta népét, hazáját, itthagyta családját és mindazokat, akiknek az erőfeszítései mellett tanulhatott. Akik a legkorszerűbb, nagyon drága repülési eszközöket biztosították a számára, hogy magasan képzett pilóta lehessen. Nincs és nem lehet mentség a hazaárulásra, az ilyesmit, nemzeti becsületünkre kényesen vigyázva, soha nem is bocsáthatjuk meg!”

A Népszabadság már idézett számában megjelent cikk barokkos túlzásokkal operál, hiszen 1970-ben a MiG-15-öt a legkorszerűbbek közé sorolni nem egészen korrekt, hiszen már 1966-ban csak Magyarországon 30 darabot már kivontak a forgalomból, és 1970 végétől már inkább csak felderítési feladatokra tartották hadrendben, és 1975-re el is tűnt a Honvédség katonai eszköztárából.

A korhangulatot hűen visszaadja a cikk folytatása, ami teljesen zavaros módon összekeveri az internacionalista kommunizmus eszméjét, és a nemzeti érzést… Itt nyilván hatni akartak a hithű kommunistákra, és azokra is, akik csak kénytelen-kelletlen elviselték a rendszer számukra minden ízében elfogadhatatlan mindennapjait és fals ünnepeit. Azt nem tudni, hogy ez mennyire sikerült, de az tény, hogy a rendkívül zárt és zárkózott pilóta-társadalmat is megosztotta a két pilóta távozása.

„… aljaemberek mindenütt akadhatnak; maradjon csak az árulónak az egész nép megvetése. Sőt, késztessen bennünket még inkább arra, hogy tovább erősítsük egész fiatalságunkban a hazafiság szent és semmivel nem pótolható érzését, a nemzeti önbecsülést, a fiatalok politikai öntudatát, kommunista eszmeiségét.”

Zobokiról utóéletéről sajnos keveset tudni. Az biztos, hogy előbb menekülttáborba vitték, majd az Egyesült Államokba ment. Van egy bejegyzés a James Randi Oktatási alapítvány fórumán, ahol valaki elmeséli, hogy 1980 körül együtt dolgozott Zobokival egy floppyval kapcsolatos technikai problémán, amikor szóba került a repülés. Zoboki elmesélte olaszországi kalandját, és azt, hogy ekkoriban szállt ki egy tanúvédelmi programból.

Bár akkoriban teljes káosz volt a fejekben hazaszeretet és internacionalizmus összemosott zagyvaságából, és persze a rendszer mindennapi megalkuvásaiból, de azt bátran kijelenthetjük, hogy a két pilóta esetében sem hazaárulásról, sem pedig a Varsói Szerződés csúcstechnikáinak átadásáról szó nem lehetett, arról viszont annál inkább, hogy – bár repülő-pilótaként a nagy átlaghoz mérten nem éltek rosszul, de a kommunizmus fojtogató légkörétől annyira irtóztak, hogy mindent maguk mögött hagytak.

Talán nem ütöttek rést a pajzson, de tettüket ma hősies cselekedetként értékeljük!

Ajánlott Cikkek