Zsivótzky Gyula életének megmentője, a gyógyító lézer feltalálója: Mester Endre

Sokat olvashatunk mindenféle csúcstechnológiás fegyverekről, amelyek a lézerfény erejét használva pusztítanak. Nos, mi ezekkel nem foglalkozunk, mert éppen elég, sőt, igazán túl sok is a világban az erőszak… Van viszont egy számunkra sokkal fontosabb felhasználása a lézernek; igen, gyógyítani is lehet vel! És ezt is egy kiváló magyar elmének köszönhetjük, Mester Endre az életek megmentésére alkalmazta a lézert, a világon először, ugyanis ő a lágylézer feltalálója!

Borítóképen: Mester Endre, 1966

„A Magyar Tudományos Akadémia műszerügyi szolgálata lézerkészüléket bocsátott a IX. számú Sebészeti Klinika rendelkezésére, s ott dr. Mester Endre egyetemi tanár vezetésével kísérleteket kezdtek” – írta a Népszava 1966. december 18.-i száma.

Ezek után sorra jelentek meg a cikkek Mester Endrével, aki készségesen beszámolt az eredményekről. A lézer orvosi alkalmazhatóságáról igen óvatos megfogalmazásokat olvashatunk a kiváló magyar orvostól, de a kísérletek előrehaladtával ’68-ban már így nyilatkozott:

„A lézerrel való gyógyításnak szinte beláthatatlan perspektívája van, csodálatos fejlődés előtt áll, de a sebészet szerepe továbbra is elsőrendű marad, s ezt nem győzöm hangsúlyozni. Ezt igazolják az eddigi, embereken végzett kísérleteink is.”

Zsivótzky Gyula – életveszélyben az élsportoló

A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok atléta, sportvezető. 1952-től a Kiskunfélegyházi Vasas, 1955-től a Testnevelési Főiskola SE, majd 1958-tól az Újpesti Dózsa kalapácsvetője. 1956-tól 1973-ig szerepelt a magyar válogatottban. Négy olimpián vett részt, az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián ezüstérmet (súlyos betegsége után), az 1968. évi mexikóvárosi olimpián olimpiai bajnoki címet nyert.

1963 novembere és 1964 februárja között Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok életét három lépcsős, igen nehéz műtét sorozattal tudta megmenteni doktor Mester Endre professzor az I. Sebészeti Klinikán.

Ekkor ugyan még mindig csak állatokon végezték a kísérleteket, de már igen pontosan tudták, hogyan kell alkalmazni a lézert a gyógyítás érdekében. Tudni kell, hogy az első működő lézer-berendezések 1960-ban készültek el, tehát a tudomány azon ágai, melyek a „halálsugár” felhasználását célozták, bizony még igencsak a kezdeti fázisban voltak. Kell mondani, hogy alapvetően katonai céllal fejlesztették ki a lézert?

Mire használták akkoriban a lézert? Nos, kísérleti szinten már a szemészetben, a sebgyógyításban a rákos betegségek gyógyítására, és vér nélküli sebészeti beavatkozásokat is végeztek, de a vérképzés, a vér egyes alkotóelemei tekintetében is alkalmazták.

A kutatások eredményei aztán fokozatosan a napi alkalmazás szintjén is hasznosultak. Ma már rutinműtétnek számít például a lézeres hályog-műtét, és sok olyan orvosi beavatkozás, amelyek Mester Endre kutatásainak köszönhetően lettek a mindennapi orvoslás szerves részei.

Talán sokan nem ismerik a magyar tudóst, de a nemzetközi tudós-társadalom bizony ismeri és elismeri! Ennek bizonyítására egy cikket idézünk 1984-ből (Ország-Világ 1984. hanuár 4.):

„Nem mindennapi jelenet játszódott le a néhány héttel ezelőtt Barcelonában megrendezett lézerkonferencián. Az előadások után a csaknem 250 tudós felállt és énekelni kezdett: „Happy birthday to you…” S miközben szállt a dal, a videomagnó képernyőjén — ahol az imént még a tudományos kísérleteik tanulságos képeit vetítették — megjelent Budapest látképe, a Parlament, az Erzsébet híd, a budai Vár.

A lézeres gyógyítás Barcelonában megjelent képviselői a konferencia elnökét, Mester Endre professzort köszöntötték ezzel, nyolcvanadik születésnapján.

És egy igazán örömteli – meg egy szomorú… – tényről is be kell számolnunk. Mester Endre szerepelt az 198081-es Who’s who? (Ki kicsoda?) nevű nemzetközi kiadványban, ugyanakkor a hazai, azonos című kiadványban nem szerepelt…