Vélemény Vélemény-cikkeink

Zuckerberg, a világhatalom

Friss hír, hogy a Facebook döntése értelmében Ausztráliában nem fizet a hírekért, ellenben azokat sem megosztani, sem terjeszteni nem lehet a platformon keresztül! Ez elég sarkos megoldása annak a helyzetnek, amit az ausztrálok az elsődleges hírek birtokosai védelmében hoztak meg, de nem a legnagyobb hullám, amit mostanság a közösségi média-ipar zászlóshajója vetett! Már ott tartunk, hogy a világon mindenütt megmondhatja a facebook, hogy mit olvashatunk, és mit nem…

Az már előre is meredeken hangzik, hogy egy vállalat – függetlenítve magát az egyes országok törvényeitől – saját maga dönt abban, hogy mit cenzúráz, és mit nem, de az meg egyenesen vérlázító, hogy erre semmiféle kötelezettsége sincsen! Illetve ez nem pontosan igaz… Jog szerint ugyanis nincs ilyen kötelezettsége, ugyanakkor előfordul, hogy egyesek „kérhetnek” a vállalattól ezt vagy azt…

Figyeljünk, mert fontos mondatok következnek!

„A Facebook és más közösségi oldalak számos országban mentességet (pl. USA), vagy kvázi-mentességet élveznek a felületükön megjelenő tartalom jogi következményei alól (az EU-ban például csak akkor jár szankció, ha a közösségi oldal nem távolítja el a jogsértő tartalmat), annak pedig szinte sehol sincs jogi következménye, ha bizonyos nem törvénysértő tartalmakat eltüntetnek a platformjaikról.” (portfolio.hu)

Elég érdekes, hogy mégis vannak/voltak olyan letiltások, amik elég komoly visszhangot kaptak, de ez csak a jéghegy csúcsa! Nézzük meg; amit mi honlapunkon megírunk, és megosztjuk ezt a közösségi felületünkön, felelősséggel tartozunk, azért bizony jogilag felelünk! Ez nincs így a közösségi oldalak esetében, mert ott a maximum is csak annyi, hogy – jelentés alapján! – köteles eltávolítani a nem megfelelő tartalmat a közöségi oldal működtetője.

A tiltások, és törlések tehát elvileg (!!!) olyan saját elhatározásra épülő rendszer alapján történik, amire a felhasználónak nincsen ráhatása, és jogorvoslattal sem élhet. Elvileg… mert bizony fennáll a gyanú, hogy ezek nem is annyira szuverén döntések, hanem inkább valamilyen sugallatra történnek. Ez egy gyanú, nem tény, de – miután a működés nem ismert, fogalmunk sincs, hogy milyen algoritmusok működnek a háttérben… – már önmagában bizalmatlanságot kelt!

De miért kellene bíznunk a közösségi médiában? Alapvetően nem kell bíznunk benne, hiszen, ha nem lenne semmiféle cenzúra, akkor a teljesen szűretlenül felkerülő bármilyen tartalom önmagában nem is különösebben érdekes, hiszen ebben az esetben a közösségi média – mint úgy egyébként is! – nem hírfelület, csak egy közvetítő közeg. Igen ám, de ha a közvetítő közegben vannak bizonyos „szűrések”, akkor nem érvényesül a fogyasztó azon egyszerű joga, hogy potenciálisan a világ minden hírével, képével, videójával, és mindennel megismerkedjen, ami csak fenn van a közösségi médiában.

Az ember józan esze azt diktálná, hogy egy ilyen kérdés – mint az, hogy mi az a tartalom, amit ki kell szűrni a közösségi médiából -, nem vállalati kérdés, és nem egy vezérigazgatói meeting-en kell döntést hozni róla, hanem egyes országok, netán országcsoportok, avagy globálisan, az egész világra kiterjedően kell megállapítani a cégtől független szabályokat, amit pedig a közösségi médiát működtetőknek tűpontosan be kell tartaniuk.

Szóval, jó lenne, ha egy-két vállalati menedzser helyett inkább a jog rendezné ezt a kérdést!

Ajánlott Cikkek