Egy elfogott tatár öreg mondta a csata után: "Nem a székelyek, nem a magyarok győztek le minket. Az a László volt, akit segítségül hívtak."
A kopjafák szimbólumrendszere nem egy egzakt tudomány. Gyakorlatilag semmi bizonyított forrás nem áll rendelkezésre. Az én információim is főleg székelyföldi szájhagyományokra épülnek. Tájegységenként, helységenként eltéréseket tapasztalhatunk. Borítóképen: Nyergestető A Székelyföldön használt szimbólumok egy részének jelentését, értelmezését próbáltam meg összegyűjteni a
Székelyudvarhely térségének populációja túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételű – derült ki abból a kutatásból, amelynek során ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgált egy kutatócsoport az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével. Borítóképen: Székely őrtűz Az ELKH szerdai közleménye
Kossuth Lajos soha nem nyugodott bele, hogy a Magyar Királyság Habsburg fennhatóság alatt maradt az 1848-as forradalom és szabadságharc után is, így tovább szervezkedett annak érdekében, hogy az ország kivívja azt a függetlenséget, amiért oly sokan vérüket adták. Borítóképen: Kossuth Lajos 1851-ben Világos és Arad után sokan kényszerültek külföldre, így Kossuth sem tért
Udvarhelyvármegyében, Zetelaka határán, magas szikla tetején állt réges-régen Zeta vára. Ezt a várat egy Zeta nevü nagy úr akkor kezdte építtetni, amikor a magyarok egyrésze áttért a pogány hitről a keresztény hitre. Bent a faluban volt palotája Zeta úrnak, a várat azért építtette, azért költözött oda, hogy ne kényszeríthessék rá a keresztény hitre. Borítóképen: Zete […]
Perkő vagy Perkő-tető Kovászna megyében, a Répát-hegység legdélibb nyúlványa, Felső-Háromszék oltárhegye. A hagyomány szerint a tetőn mondtak ítéletet Kézdiszék népe peres ügyeiben, innen eredhet a Perkő elnevezés. A Felső-háromszéki-medence vagy röviden Felső-Háromszék a Brassói-medence északi nyúlványa Kovászna megye területén (Háromszék vármegyében), a Bodoki-hegység,
Orbán Balázs “A Székelyföld leírása” című művében nem csak egyszerű tájleírást ad, hanem arra törekszik, hogy minél teljeskörűbben bemutassa Székelyföldet. Mi most egy regét, avagy legendát idézünk tőle. Borítókép: Kis-Vár dombja – Csíkzsögöd Mi, kik rendszerint felfelé szoktunk igyekezni, ez alkalommal eltérünk szokott s követett irányunktól, Al-Csík
Herman Ottó „A magyarok nagy ősfoglalkozása” című műve (leginkább tanulmány-gyűjteménynek nevezhetnénk, bár egyes részei szervesen egymásra épülnek) 1909-ben jelent meg, melyben nem is feltétlen foglalkozásokról ír, hanem egyrészt a Kárpát-medence geológiájáról, másrészt pedig a magyar állattartással, és annak fejlődésével, de nem maradnak ki művéből azok a társadalmi
A Székely Nép 1923. évi 2. száma, ami napra pontosan száz évvel ezelőtt jelent meg Sepsiszentgyörgyön, a következő cikkel (vagy kiáltvánnyal) kezdődik: Borítóképen: Az idézett lap címlapja Gyanúval és az irredentizmus vádjával illettek bennünket. Hasztalan volt minden férfias, nyílt kijelentésünk és vallástételünk, hogy fáj ugyan nekünk szomorú helyzetünk, — hazudnánk, ha
Sepsikőröspatak Sepsiszentgyörgytől 10 km-re északkeletre a Körös-patak völgyében. Kálnok tartozik hozzá. Ez nem is olyan nagy véletlen… A falut 1332-ben Kemuspatak néven említik először. A falu feletti Fenyő-tetőn 11 – 12. századi tojásdad alakú, sánccal övezett favár maradványai láthatók. Orbán Balázs szerint ez volt a Kálnoky család ősi fészke, innen költöztek le a
