ELEINKRŐL REGÉLÜNK – SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY UTOLSÓ GYŐZELME
A Krónikák beszélnek arról a napról, amikor Szent László király, aki már évszázadokkal ezelőtt eltávozott a földi világból, újra feltűnt, hogy védelmezze népét.
A borítókép itthonrolhaza.hu illusztráció
Kétszáz esztendővel Szent László király halála után a székely nép sötét időkben találta magát. A rettegett tatárok hordái fenyegették földjeiket és életmódjukat. Amikor a bátor székely harcosok sorakozóba álltak, és meglátták a tatárok seregét, reménytelenül kezdtek érezni. De a hit és a remény nem hagyta el őket, és így kiáltottak az ég felé: “Szűz Máriám, légy mellettünk! Szent László király, állj mellénk ebben a harcban!”
Az égiek meghallgatták őket, és a harcmezőn csoda történt. Egy fénylő vitéz, aranykoronával a fején és csákánnyal a kezében, megjelent a székely sereg előtt. A legendás Szent László királyként ismerték fel őt. Lovával a tatárok közé rohant, és minden egyes csapásával újabb és újabb ellenséget terített le. A székelyek szemtanúi voltak annak, ahogy a magasban egy ragyogó asszony, az égi Szűz Mária, lebegett felette, és fényével megvakította a tatárokat.
Egy elfogott tatár öreg mondta a csata után: “Nem a székelyek, nem a magyarok győztek le minket. Az a László volt, akit segítségül hívtak.”
Ezalatt, messze a nagyváradi templomban, egy másik csoda is történt. A templom őre képtelen volt megtalálni Szent László koponyáját. A csata végén azonban, mintha csak a harctérről tért volna vissza, ismét a helyén találták.
Így mesélik a legendát arról, hogyan védte meg Szent László király, még a halál után is, népét a tatárok ellen.
A Dubnici Krónika nyomán
