1846. július 15-én adták át Magyarország első vasútvonalát, mely két év munkája nyomán, a Magyar Középponti Vasúttársaság irányításával, Pest és Vác városa között készült el. Az első – magántőkéből épített – vonalat hamarosan követte a Pest-Szolnok vasút megépítése, hogy aztán a
Ismét bebizonyosodott, hogy rengeteg baj van a romániai vasúttal:
A román vasúthálózat, és általában az infrastruktura állapota nem éppen „európai” szintű, most mégis egy olyan fejlesztésre költik az ingyenpénzt (a koronavírus-járvány okozta gazdasági károk enyhítésére szolgáló uniós helyreállítási forrást), aminek sok értelme nincs, ellenben az eleve túltolt Bukarest és Ilfov megyét érinti. És persze hogy magyarlakta területeket nem!
Tizennyolc éven belül kell elkészülnie a Bukarest–Kolozsvár–Budapest-gyorsvasútnak a legújabb elvárások értelmében. Benedek Zakariás, a bukaresti képviselőház infrastruktúra- és közlekedésügyi szakbizottságának tagja a Krónika kérdésére úgy vélekedett, komoly hozzáállással, az uniós pénzek hatékony felhasználásával tartható a célkitűzés.
Amikor a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása/építése szóba kerül, azonnal akad, aki előránt egy tanulmányt arról, hogy a beruházás megtérülése cirka 2000 év, tehát úgy, ahogy van értelmetlen. Ezt pedig kánonban zengi az ellenzék, ugyanakkor azt nem nagyon mondják el, hogy a megtérülést azzal a fogalommal kalkulálták, amit ma lebonyolít a viszonylat. De ugyanilyen hangok
1916. november 30-án, a király temetésére gyászolók tömege gyűlt össze Bécsben a Monarchia mindend vidékéről. Sokan érkeztek Magyarországról is, a magyar előkelőségek színe-java képviseltette magát a temetésen. A gyászolók többsége vonattal érkezett és távozott, azonban a vasút nem készült fel megfelelően ennyi ember utaztatására, a menetrend szerinti gyorsvonatokon kívül