Amikor a híres brit ipar csődöt mondott, szóltak a Ganznak!
Az angliai Leicester város 1893 óta fennálló elektromos telepének kibővítése céljából 1897- ben bizottságot hozott létre, hogy tanulmányozzák Európa legki- válóbb elektromos telepeit és a nyert tapasztalatok alapján tegyen javaslatot azon cégre, mely legjobban alkalmas a leicesteri központi telep kibővítésére. A bizottság határozata alapján a Ganz és Társa céget bízták meg.
Borítóképen: A Leicesterben üzemelő Ganz-féle generátor
Persze nem volt ez ilyen egyszerű történet, hiszen a britek mindig is úgy tudták, hogy az ő iparuk a világ legfejlettebbje, de volt olyan eset, amikor szembejött a valóság!
„A villamos telep eredeti berendezését a Brush Electrical Engineering Company szolgáltatta, és az a következő volt: A gépházban 3 Hicks-Hargreaves kompaund-gőzgép dolgozott melyek egyenkint 300 lóerőt fejtettek ki; ezeken kívül volt még egy kisebb 112 lóerejű gőzgép is. Ezeket a gépeket a Mordey-féle váltakozó áramfejlesztőkkel olyképpen kapcsolták, hogy a generátorok forgó mágneskoszorúi a gőzgép lendítőkerekét is alkották E generátorok közül a három nagyobbik 200 KW-ot szolgáltatott.
Számos kísérletből az derült ki, hogy a gépek a várakozásnak nem felelnek meg és hogy parallel nem kapcsolhatók. Kitűnt továbbá az is, hogy a gőzgépek sokkal nagyobb munkabírásúak, mint az alternátorok.”
Mindez a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1900-as 5. számából derül ki. Gyáros Vilmos a brit Electrical Engineer lapban megjelent cikket fordította le, így egy kicsit sem lehet elfogultsággal vádolni az írást a Ganz-zal kapcsolatban, de azt azért meg kell jegyezni – az érthetőség kedvéért -, hogy az alternátor nem más, mint a generátor angol neve.
A feltárt hibák arra késztették a telep igazgatóját, Mr. Colsont, hogy új s nagyobb teljesítményű váltóáramú generátorokat szerezzen be. E célból egy bizottság élén körutat tett a kontinensen, megállapítandó az új generátorok típusát.
A britek még mindig ragaszkodtak azonban a Brush-hoz, és elhatározták, hogy tőlük rendelnek, de az új váltóáramú generátorokat mozgó elektromos áramkör nélkül szerzik be. De a Brush még ezt sem tudta teljesíteni, így végül kiválasztották a lehető legjobb megoldást választották – hiszen a bizottság a Ganz megoldását találta a legjobbnak, csak éppen azt nem tudta legyártani a brit ipar… -, így aztán ment a megrendelés a Ganz-hoz.
A britek elhatározták, hogy a korábbi 100-as periódust 50-re cserélik, ami gondot okozhatott volna a Ganznak, miután ők a 42 periódust használták (az elektromos hálózatok nem voltak még szabványosítva), azonban ezt a Ganz-nál ujjgyakorlatként oldották meg!
Hogy a periódusszámot könnyebben megváltoztathassák, a negyedik, kisebb generátort is akkorával cserélték fel, mint a többi hármat. Erre elég hely volt a gépházban. Azonkívül felhasználták azt a körülményt is, hogy a gőzgépek sokkal erősebbek, mint amennyire szükség volt amidőn megrendelték őket…
És így elérték azt, hogy az új generátorok 450 KVA-t adnak a korábbiak 200 KVA-ja helyett.
A további átalakítás során legelőször is az új gőzgépet állították állították fel alternátorával együtt. Ez a gép addig, míg a többi gépet is átalakították, 50 periódusú váltóárammal látta el a város egyik felét. Az alternátorok gondos munkáját különösen kedvező világításba helyezi az a tény, hogy…
Ezt az első generátort felállítása után néhány órával már a hálózathoz kapcsolták, és ettől kezdve néhány héten keresztül, minden előzetes próba nélkül, szakadatlanul működött.
A technikai részletekbe nem megyünk bele, elég annyi, hogy a gépek tökéletesen megfeleltek, még akkor is, ha Leicesterben ekkoriban a totálisan soros üzemmódban kötötték rá az egyes fogyasztókat a hálózatra – a Ganz pedig akkor már javában a párhuzamos hálózat-felépítést részesített előnyben, és építette ki más megrendelőinél, hiszen ez utóbbi jelentősen jobb hatásfokú megoldás!
