Fejlődés! Fejlődés?
Egy olyan időszakban vizsgálták meg a budapesti autóbuszok által elérhető szolgáltatás minőségét, ami nem volt feltétlen kedvező… Ezzel együtt mégis úgy tűnik, hogy fejlődés tapasztalható 1917 és 1929 között. 1917 háborús év, utána három évvel nem kell említeni mi történt… majd jött egy igen nehéz talpra állás, de a hazai fizetőeszköz, a korona összeomlott 1926 végére, majd a pengő bevezetése után jött a gazdasági világválság…
Borítóképen: Budapest székesfőváros 1917. és 1929. évi összeforgalmi isochron-térképének összehasonlítása
alán sokan nem tudják, de azokban az időkben is sokat foglalkoztak a városi közlekedés, különösen pedig a közösségi közlekedés problémájával. Akkoriban ennek egyik igen jó eszköze volt az úgynevezett izokrón (ischron) térképek készítése.
Elkészítése nem feltétlen egyszerű, azonban igen egyszerűen és látványosan mutatja meg, hogy azonos időben, azonos helyről indulva milyen távolságok járhatók be a közforgalmú buszokkal.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, újra megmutatjuk a borítóképet:
A kiindulási alap 1917-ben és 1929-ben is a Deák Ferenc tér volt. Innen indulva azt vizsgálták meg, hogy különböző irányokba indulva milyen messzire lehet eljutni 10, 30, illetve 60 perc alatt. Fontos tudni, hogy ugyan 1920 igen komoly érvágást jelentett az ország autóállományát tekintve is, de Budapesten ez nem volt különösebben érezhető 1929-re, viszont az is igaz, hogy még akkor sem volt olyan sűrű a forgalom, hogy az érdemben befolyásolta volna a buszok haladási sebességét.
Ettől még igaz, hogy Budapest ekkor is egy pezsgő világváros képét mutatta, de ami a lényeg:
A térképen a szürkére színezett mezők azt mutatják meg, hogy 1929-ben mennyivel messzebbre lehetett eljutni 10. 20, illetve 30 perc alatt.
Kijelenthetjük: Ez fejlődés!
