Újpest, 1908: az első magyarországi fegyveres bankrablás

Az első bankrablás 1908 október 28.-án történt meg, méghozzá Újpesten, a helyzetet pedig némileg bonyolította, hogy az elkövetők külföldi állampolgárok voltak. Ha úgy vesszük, az eset voltaképpen nemzetközi bűnözés kategóriájába sorolandó. De nézzük mi történt!

Borítóképen: A bankfiók bejárata

Akkoriban Újpesten, az Árpád út 19. szám alatt Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókja működött. 1908 október 28-án, egy átlagosan induló szerdai napon, valamivel délelőtt 11 után egy kétlovas bérkocsi állt meg.

A kocsiból két fiatalember szállt ki; egyikük fekete szemüveget viselt, míg másikuk bajszáról lerítt, hogy álbajusz, egyebek iránt pedig kék munkásruhában voltak mindketten.

A bankfiók bejáratánál mindkét férfi revolvert és tőrt húzott elő. A bankfiókban ekkor éppen nem volt ügyfél, viszont Devellák Károly fiókigazgató, Schaeffer Ignác pénztáros, Fleischer Hugó könyvelő, és Stern Sándor gyakornok bent tartózkodtak.

Tört magyarsággal csendre intettek mindenkit; „Csendben maradni! Nem beszélni!”, aztán pénzt követeltek.

Ma már komoly biztonsági oktatásokat tartanak a banki alkalmazottaknak arra az esetre, ha bankrablás történne. A biztonsági szakemberek egyöntetűen azt mondják, nincs helye a hősködésnek, a megfelelő értesítések elküldése mellett együttműködőnek kell lennie az alkalmazottaknak, mert az emberélet elsődleges. Akkoriban azonban ez nem feltétlenül volt így, hiszen nem lehetett semmiféle tapasztalat ezügyben…

A pénztáros egyből becsapta a banktrezor ajtaját, a fiókvezető pedig rögtön odaszólt a könyvelőnek, hogy telefonáljon a rendőrségre. Ám tárcsázásra már nem maradt ideje: az egyik rabló a tőrével elvágta a telefonvezetéket. Ennek ellenére a fiókvezető nem esett pánikba. Szinte ugyanekkor szólt oda az ajtóhoz legközelebb tartózkodó gyakornoknak: Stern, szaladjon ki! Ő egyből az ajtó felé indult. Azonban a másik rabló futtában tarkón csapta, és ájultan zuhant a bankfiók padlójára.

Ezzel egyértelművé vált, hogy nem célravezető ellenállni a rablóknak, de az alkalmazottak még így sem voltak feltélen együttműködők!

A könyvelő csak a rászegezett revolver hatására volt hajlandó kinyitni a trezor ajtaját. Kisvártatva három ügyfél érkezett a bankba, ám a rablók erre is számítottak. Fegyvert szegeztek rájuk, és hangosan, fenyegető hanghordozással közölték, hogy ne ugráljanak, különben halál fiai.

A páncélszekrényből a páros besöpörte a papírpénzt, értékpapírokat és érméket. Éppen 41 722 korona 81 fillér értékben. Ennek értéke mai magyar forintban hozzávetőleg 87 millió forintot tesz ki.

Az egyik rabló azonnal kivitte az érmével teli zsákot, és visszatért a másodikért. Még úgy is legfeljebb tíz-tizenöt percig tartott az egész, hogy az egyik rabló kétszer is fordult.

A Magyar Királyi Csendőrség és a Rendőrség részéről a szükséges intézkedések és a halaszthatatlan nyomozati cselekmények azonnal megtörténtek.

A szemtanúk viszonylag jó leírásokat adtak a rablókról, mert az álbajusz, illetve a sötét szemüveg nem tette őket felismerhetetlenné, illetve az is egyértelmű volt, hogy a rablók idegenek a környéken, egyértelműen külföldiek voltak.

A személyleírások alapján huszonkét-huszonhárom éves, középtermetű, átlagos testalkatú férfiak képe bontakozott ki a nyomozók előtt. A tanúk megfigyelték, hogy az egyiknek kimondottan elálló fülei voltak, és a másiknak az arca jobb felén egy valószínűleg szúrásból eredő sebhely éktelenkedett.

Menekülésük meghiúsítása érdekében egy olyan nagyságú terület szoros ellenőrzése vált szükségessé, aminek határait a rablók a leggyorsabb járművekkel (autón, de elsősorban vonaton) sem léphették még túl.

Ez annyit tett, hogy egy jól meghatározott körben tulajdonképpen lezárták a területet. Fontos tudás volt, hogy több tanú kihallgatása után a nyomozók megtudták, milyen kinézetű volt a kocsi, sőt azt is, hogy milyen lovak húzták!

Logikus lépésként a bérkocsiállomásokon érdeklődtek, de ott nem jártak sikerrel, a nyomozás ezen szála nem vezetett sehova – legalábbis ekkor. Beérkezett viszont egy igen érdekes információ!

A jól szervezett csendőrség, valamint a technika újabb vívmányait használó kommunikációs vonalaknak köszönhetően sikerült az elkövetők nyomára akadni! A távírón és telefonon szétküldött utasítások Szekeres István gödöllői címzetes csendőr őrmesterhez is elértek, aki elmondta parancsnokának, hogy délután öt óra tájban a máriabesnyői vasútállomáson két feltűnő alakot látott, akik sötétkék munkásruhát viseltek.

A kiküldött utasításokban levő személyleírások láttán egyértelművé vált számára, hogy a bankrablókat látta. Kollégájával, Bapkó címzetes őrsvezetővel azonnal visszautaztak Máriabesnyőre.

A két férfi azonban addigra továbbutazott, egyikük Budapest, másik a felvidéki Ruttka felé, a 2193. számú jeggyel.

Az őrmester ekkor felhívta az aszódi állomást, és meghagyta, hogy a jegy tulajdonosát odaérkezésükig tartsák fel. Szekeres és Bapkó már Aszódon kapták a hírt: a kisterenyei állomásra befutó ruttkai vonatról a vasutasok leszállították a 2193. számú jegytulajdonost. Igazoltatásakor kiderült, hogy az illető Jozef Piaszkowsky, aki lengyel nemzetiségű orosz állampolgár (akkoriban Lengyelország nem létezett), és 1886. október 24-én született – alig múlt huszonkét éves.

Az első magyarországi bankrablás egyik tettesét tíz órán belül elfogta a Magyar Királyi Csendőrség.

Közben a bérkocsi tulajdonosa önként jelentkezett a Budapesti Államrendőrségen, mert az újsághírek olvastán biztosra vette, hogy az ő kocsiját keresik. A tulaj elmondta, hogy németül gyatrán beszélő két fiatal férfi bérelte ki a kocsit, kocsisa pedig elmondta, mikor és hol járt a két utassal, akiket végül a gödöllői vasútállomáson tett ki, és hatalmas borravalót, száz koronát kapott!

A módszeres motozás során ugyanis az Piaszkowsky zsebében találtak egy cédulát, egy bizonyos Julian Antosziewicz nevével és egy Angol utcai címmel. Kiderült tehát, hogy a bűntársat Julian Antosziewicznek hívják, és az Angol utca 21. számú tömegszálláson lakik, Zuglóban.

Antosziewicz is lengyel volt, 1885. január 10-én született. Két egyrubelesen kívül 13 tízkoronás aranyérmét, egy további tízkoronás bankjegyet, és 6 darab egykoronás ezüstérmét találtak nála – és kihallgatói már akkor tudták, hogy ez a pénz az újpesti bankrablásból származik.

Az első magyarországi bankrablás második tettesét tizenkét óra leforgása alatt elfogta a Budapesti Államrendőrség.

Vallomásuk alapján átkutatták a kerepesi erdőt, annak is a Fácánerdő nevű részét. Meg is találtak elásva két Browning revolvert négy tárral, bennük összesen 24 éles lőszerrel, két tőrt, és egy zacskóban 63 további éles lőszert. A csendőrök találták meg ugyanott a bőr utazótáskát, és a bádogdobozokban elásott pénzt is.

A két elkövető együttműködő volt, végig beismerésben voltak, az ügyükben első fokon ítélkező Rónay Kamill bíró pedig viszonyleg enyhe ítéletet hozott:

Mindkét bankrabló esetében három év fegyházra ítélte, a mellékbüntetés pedig Magyarország területéről való örökös kitiltás volt.

Ám a Curia már mindkettőjükre ötéves fegyházbüntetést rótt, és Antosziewicz Lipótvárra, Piaszkowsky Sopronkőhidára került. Előbbit szabadulásakor Zsolna térségében azonnal át is tették a magyar határon. A sopronkőhidai dokumentáció eltüntetéséről gondoskodott a történelem, így Piaszkowsky további sorsát nem ismerjük.

A gyors és sikeres nyomozásnak köszönhetően a rablott pénz is meglett, 365 korona kivételével. Ezt az összeget azonban a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak gond nélkül kifizette a biztosító.