Egy életben a magyar automobilizmus kezdetei: Reiman Gyula – 3. rész 

Úgy tűnik, az akkorra már nagyhírű autókereskedőnek számító Reiman nem csak a földön, hanem a levegőben is megérezte az új idők szelét, ugyanis egy újabb cégben vállalt igazgatósági pozíciót, ami a Központi Értesítő szerint 1910-ben, alakuláskor így határozta meg tevékenységi körét:

Borítóképen: Reiman Renaul standja

„A vállalat tárgya: mindennemű léghajózási és repülési vállalkozások eszközlése, ilyenekre vonatkozó felszállások és mutatványok rendezése, léghajózási és repülési iskola alapítása és fentartása, léghajózási és repülési gépek, készülékek és czikkek, valamint azok alkatrészeinek gyártása, egyébként előállítása, ezekre vonatkozó javításokelvállalása, azok vétele és eladása, bérbevétele és bérbeadása, úgyszintén más útán értékesítése, behozatala és kivitele, mindezekre vonatkozó képviseletek vállalása és felállítása, valamint a mindezen ügyletek körébe tartozó egyéb ügyletek megkötése és lebonyolítása.”

Az előző rész:

Ez a vállalat pedig nem volt már, mint az Aero Részvénytársaság. Tudni kell, hogy már az előző évben, 1909-ben létrejött a Magyar Automobil Klub Aviatikai Szakosztályaként az első repülőegyesület, ami 1910 februárjában Magyar Aero Clubként önállósult és az év végén a Nemzetközi Repülő Szövetség is felvette tagjai sorába. A klubhoz tehát immár volt egy kereskedelemmel és gyártással foglalkozó vállalat is!

A Helios első teljes üzleti évét kiváló eredménnyel zárta, hiszen a tőkeemelésben kibocsátott részvényekre 5% osztalékot fizetett, és adózás utáni tőkearányos nyeresége így is elérte a 11%-ot!

Az igazgatóság – a további fejlesztések érdekében – azt javasolta, hogy helyezzék tartalékba a nyereséget. Ez meg is történt, de még így sem volt elég tőke a terjeszkedési tervek megvalósításához, ezért 1912-ben, az előző évi eredmény ismeretében az alaptőke felemeléséről 500.000 koronáról 1.000.000 koronára, úgy, hogy az addigi részvényeket felülbélyegzik.

Ez azt jelentette, hogy a tulajdonosoknak kellett – részvényeik arányában – betenni a tőkeemelés 500.000 koronáját, de erre Reiman részéről nem került sor; lemondott igazgatósági tagságáról…

Ezzel Reiman ki is lépett a vállalatból 1912 áprilisában, de már a következő hónap elején új hír látott napvilágot:

„Pallavicini György őrgróf elnöklésével e hónap után megalakult Bécsben az Austro-Französische Automobil G. m. H. cég, amely a Renault automobilok forgalomba való hozatalával, garázsírozásával és egyéb ebbe az üzletkörbe vágó munkálatokkal fog foglalkozni. Az igazgatóság tagjai lettek még Roger de Riedmatten, Kohner Alfréd, Bárdi József és Reiman Gyula. A cég már beköltözött Stubenring 14. sz. alatt levő elegáns, modern üzlethelyiségbe. Az igazgatóság részéről Reiman Gyula van megbízva az adminisztratív igazgatói teendőkkel.”

És itt tűnik fel először a történetben egy név, ami ma is igen ismerős lehet azok körében, akik autókkal, autózással foglalkoznak, vagy csak éppen közlekednek, mert a vállalat autói szerte az országban láthatók, amint alkatrészeket juttatnak el a legkülönbözőbb helyekre!

A név pedig nem más, mint Bárdi József a hazai autókereskedelem másik úttörője!

Az osztrák cég történetét csak érintettük, mert a vezérfonal nem Bécsben van, hanem Budapesten!

„Új automobil-vállalat alakult a fővárosban, amely az Aréna-út 50. szám alatti Magyar Automobil-garázst átvette és e különben is legszebb berendezésű garázst a legmodernebben fogja átalakítani és fölszerelni. A vállalat vezetését Reiman Gyula, a Helios Rt. alapítója és volt vezérigazgatója vette át, aki a hazai automobilizmusnak egyik legrégibb vezérembere” – írta a Budapesti Hírlap 1912 május közepén.

Ez Reiman cége volt, ami később az Automobil Kereskedelmi Rt. nevet kapta, de közben megtörtént egy másik cég megalapítása is, amiben már Bárdi József is igen komoly szerepet vállalt:

„Közöltük, hogy új automobil-vállalat alakult Budapesten „Royal Automobil Garage Részvénytársaság cég alatt.”

A vállalat a francia Renault-ok képviselete mellett az aradi MARTA kocsijainak képviseltét látta el. Ezekben az években – még a háború előtt vagyunk! – ugyan volt némi előrelépés az automobilizmus terén, de Reiman egy kicsit sem volt elégedett. Nem is lehetett, hiszen tényleg igencsak lassan haladt az autózás Magyarországon:

„Konstatálnom kell azonban azt a sajnálatos tényt, hogy a magyar közönség érdeklődése az automobil iránt korántsem olyan intenzív, amennyire az ezen tökéletes, modern közlekedési eszköz iránt indokolt lenne. Ha tárgyilagosan akarunk rámutatni ennek az okaira, részben a magyar kereskedelmet is az okok közé kell sorolnunk. Az automobilizmus előéveiben csak a sportemberek vásároltak automobilt s az automobilkereskedelmet is azok bonyolították le, akik ezeknek az »automobil-lázát« a legkönnyebben és a leg- lelkiismeretlenebbül tudták kihasználni a maguk javára.”

A korábbi Reiman-idézettel rímel ez a gondolat is, hiszen nem csak, a kereskedő, hanem a Magyarország fejlődéséért aggódó, azon munkálkodó ember szavai is ezek. És ezekből kitűnik, hogy hazánkban azokban az időkben az automobilizmusra úgy tekintettek, hogy az egy úri passzió. Ennek oka egyrészt az általános gazdasági helyzet – nagy tömegek éltek ugyan jobban, mint mondjuk 20 éve, de az autó csak álom lehetett… -, ugyanakkor úgy látta, hogy a kereskedők is felelősek, mert nem a gazdasági hasznot hozó közúti járművekre koncentráltak, hanem a sport- és luxusautókra, ami bizony egy idő után inkább ellenszenvet váltott ki az alsóbb rétegekből, és azokból a sokkal maradibb gondolkodású emberekből, akik ugyan tehetősek voltak, de nem látták meg az automobilizmusban a jövőt!

Mi jelenthette a kiutat? Nos, talán ma nem gondolnánk teljesen egyértelműnek, de a taxizás megteremtése és felfuttatása. Ez ugyanis egyfajta autómegosztásnak tekinthető, és az autózást közelebb hozza azokhoz is, akik azt nem engedhetik meg maguknak, hogy autót vegyenek, de azt már igen, hogy egy-egy alkalommal taxik vegyenek igénybe!

De ez már a következő rész tartalma: