A kunok eredete – Fekete Lajos kutatási alapján

Fekete Lajos „orvostudor” 1864-ben Debrecenben jelentette meg a Jászkunok története című könyvét, melyben kutatásai eredményeit közli. Mi az ő eredményeit mutatjuk be. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem fogjuk állításait, arra vannak nálunk sokkal érdemesebb tudós elmék, ez esetben csak közvetítőként átadjuk a Fekete Lajos könyvében foglaltakat.

Borítóképen: A könyv kezdőlapja

A szerző a bevezetőben ismerteti, hogy milyen forrásokból dolgozott. Ezek a következők voltak:

• Palugyay Imre statisztikája,
• Jerney János utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett,
• Horváth Péter: „Dissertatio de initiis ac Maioribus Jazygum et Cumanorum“ (Értekezés a jazygok és kunok kezdeteiről),
• egy nyaláb öregirat.

Utóbbiakról ugyan nem tudjuk, hogy mik lehettek, de a pontosan megnevezett művek szerzői ma is ismertek:

• Nagy-palugyai és bodafalvi ifjabb Palugyay Imre (Mád, 1818. október 6. – Kispalugya, 1866. december 7.) császári tanácsos, alispán, földrajzi író, jogtörténész, statisztikus, történetíró, az MTA levelező tagja volt,
• Mérlaki Jerney János (Dorozsma, 1800. május 12. – Pest, 1855. december 24.) őstörténész, nyelvtörténész, utazó, jogász, a Magyar Tudós Társaság tagja (levelező 1837, rendes 1838). A magyarság őstörténetét kutatva 1844–45-ben kelet-európai utazást tett a Fekete-tenger mellékén, amelynek eredményeként megállapította Levédia és Etelköz feltételezett helyét, valamint a magyarság párthus eredetét, a török népekkel való etnikai-nyelvi rokonságát.
• A 19. század elején, 1801-ben a jászkun-kerületi főjegyző Horváth Péter, a jászkunok történelméről önálló munkáját latin nyelven a következő cím alatt jelentette meg: „Comentatio de initiis ac majoribus Jazygum et Cumanorum eorumque Constitutionibus”, majd azt a kerületeknek bemutatta. Erre Makó Lőrincz alkapitány, Már András kiskunkerületi kapitány és nagykun Laczka János tiszti főügyészből alkotott három tagú küldöttség e munkát átvizsgálva azt jelesnek találta, jelentésükben azonban egyértelműen kifejezték egyfajta elégedetlenségüket, mondván, hogy bárcsak „e derék munka magyarul iratott volna”...

Hogy a comentatio (kommentár) szóból hogyan lett dissertatio (értekezés), azt nem tudjuk, de talán nem is lényeges a kérdés. Sokkal fontosabb, hogy Fekete Lajos a megjelölt források alapján hogyan írta le a kunok eredetét!

A szerző a kínai forrásokkal kezdi. Azt állítja, hogy a 4.000 éves évkönyvek szerint a kunok a magyarokkal egy vérből származnak, mert a magyarok Sineustól, Noé unokájától származnak, aki a kínai birodalom alapítója volt, és Sineus másik unokájának, Kunusnak nevéből származik a kunok elnevezése.

A kunok a kínaiak közül kitűntek termetükkel, testi erejükkel és azzal, hogy a fegyverforgatásban a legnagyobb gyakorlatuk volt. A többi nép ezért irigyen tekintett rájuk, villongások törtek ki a népek között, aminek az lett a következménye, hogy a kunok kiszakadtak a kínai birodalomból.

A birodalomtól észak-nyugatra letelepedett kunok ezek után a kínaiak legnagyobb ellenségei lettek, a császárok birtokait, jószágait ahol tudták, pusztították – szövetkezve a tatárok egyik törzsével. A kínaiak igyekeztek megvédeni területeiket és értékeket a Hyongunok (ahogy a kínaiak nevezték a kunokat) betöréseitől, ezért építették meg a kínai nagyfalat Krisztus előtt 200 évvel Sio-hung-ti császár alatt.

Később azonban belső viszályok törtek ki a kínai birodalomban, a császár pedig elmenekült, és egyenesen az Angara és Irtis vidékén élő kunokhoz menekült. A kunok a volt császárt fejedelemükké választották, és ez megint újabb kun-kínai háborúhoz vezetett, aminek az lett a következménye, hogy a kunok Szkítiába, méghozzá Igur tartományba menekültek.

Az ókor írók szűkebb értelemben azt a területet nevezték Szkítiának, amelyen a szittyák tanyáztak, ez pedig a Don és Al-Duna közt elterülő pusztaságot foglalta magában a mai Moldova egy részével együtt. Igur tartományt ugyan nem tudjuk, hogy hol lehetett, de az igur a források szerint egyenlő az ujgurral. Az ujgurok ma mintegy tíz milliós népe túlnyomórészt Kína nyugati részén, Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban él. (a szerk.)

A kunok azonban Igur tartományban sem maradtak nyugodtan, a Volga és a Kaszpi-tenger vidékére vonulta, és ott a médeket és örményeket sanyargatták, hogy aztán az Ural és Altaj hegységek vidékén telepedjenek meg – miután az itt élő népeket leigázták.

A szerző ezen a ponton kitér arra is, hogy miért van olyan sok rokon szó a magyar és az altaji nyelvekben. Ennek okaként azt jelöli meg, hogy a kunok ezekkel a népekkel ebben az időszakban sokat érintkeztek, de a nyelvbéli rokonság nem jelent egyet a származásbeli rokonsággal:

„… némely nyelvtudósainkat azon tévútra vezetett, mintha népünk és nyelvünk e népfajokkal rokon lenne, holott e rokonság semmikép be nem bizonyítható.”

És ezen a ponton egy sokak számára talán meglepő, míg mások számára egyértelmű kijelentés következik a könyvben. Fekete Lajos ugyanis közli, hogy „a hunok, vagy miként a görög, arab és port írók őket nevezik Chunok, vagy Hunok, egy és ugyanazon nép”.

Majd így folytatja: „Theoplastus Simocatta (VII. könyv 6. fejezet) azt írja, hogy az ogurok (magyarok) régi fejedelmei hivattak kunoknak és a kunok ezektől vették nevöket”.

Említést érdemel, hogy a szerző megjegyzi: vannak, akik a kun nevet a Kuma folyótól származtatják. A Kuma a Kaukázus északi részén ered, és azt állítják az elmélet hívei, hogy e tájon laktak egykor a humánusok, vagy kunok. És erre bizonyítékot is látnak, hiszen van egy romba dőlt régi város azon a tájon, amit a szomszédságban lakó népek mind e mai napig „madzsar vár“, vagy magyar várnak neveznek s szájhagyományaik szerint azon helyen egy nyugatra elköltözött hatalmas nép lakott egykoron, ami a várost építette.

Ez utóbbivan ugyan nem feltétlenül ért egyet a szerző, de a helyzeten ez sem változtat, legalábbis abban a tekintetben, hogy a kunok és a magyarok egyazon népcsoport egy-egy tagjai, vagy inkább egy és ugyanazon népcsoport. Miután azonban a kun és a hun ugyanaz, így pedig kiderül, hogy a hunok magyarok, vagy a magyarok hunok – ahogy tetszik.

Ismét megjegyezzük, hogy nem vagyunk a téma szakavatott tudorai, így csak átadtuk azt, amit Fekete Lajos forrásaiból kikutatott. Mi az igazság, és mi nem? Ezen a szakértők vitázzanak!