Betyárvilág, 1873: Sisa Pista elfogatása
A Pesti Napló 1873. december 31-én megjelenő száma a „Különfélék” rovatban számolt be Sisa Pista híres/hírhedt betyár elfogásáról. A történet valós, ahogy szereplői is, akik között említésre kerül – bár akkor nem volt ott! – a kor másik mátrai betyárja, Vidróczki neve is! Íme a Pesti Napló beszámolója:
Borítóképen: Sisa Pista (rajz)
A hirhedt Sisát, ki Nógrád-, Gömör- és Heves megyéknek annyi idő óta réme volt, és üldözőinek minden erőködését annyi szerencsével, mint ravaszsággal kijátszani tudta, végre elérte az igazság karja. Elfogatása körülményeiről az »Ell.«-nek a következőket írják Egerből:
Karácson másod napján későn este két fegyveres legény lépett a baksai korcsmába és bort adattak maguknak, előbb tucatszámra üvegekben, utóbb akószámra. Borozás közben ismételten az ablak, és a szoba falai felé lőttek, és végre egyikük elkiáltotta magát:
– Én vagyok a Sisa Pista, aki angyala van! Aki akar tőlem valamit, hadd jöjjön ide!
A korcsmában három érseki csősz volt jelen: András István, Erős István és Masa-Ipacs Mátyás. Ez utóbbi, ki a tavaszon be volt zárva, mert ugyan e korcsmában Vidróczki Márton fegyveres betyárral mulatva, e kiáltással:
– Jó, én Vidróczki miatt szenvedtem, de te miattad nem szenvedek!
A legénynek ugrott és megragadta nyakkendőjénél.
– Ha Sisa vagy, kövess a faluházára.
A most fejlődött kemény vita daczára a 3 csősznek sikerült a betyárokat a falu házára vinni, hol Sisa magát Barna János kanásznak, társát pedig Oláh Ferencznek állitá. Innen szökést kisérlettek meg, és Oláhnak sikerült is megmenekülnie, Sisa azonban ismét elfogatott és f. hó 27-én a baksai községi hatóság által bilincsekben beszállittatott Egerbe, hol mindjárt első kihallgatása alkalmával kivallotta, hogy ő Benkő, máskép »Sisa Pista« nevű 25 éves kanász.
A betyár majdnem öles legény, szép, karcsú termetű, világos szőke, ritkás szakállal és sarjadzó bajuszszal. Rövid két csövű puskát, melynek agya el volt törve, több pisztolyt, 62 frt készpénzt, egy csomag czukrot és több érték nélküli apróságot találtak nála.
Eddig az idézett cikk, most jöjjön, amit még tudunk a híres betyárról!
A betyárkodást választó Sisa Pistáról a megyei sajtó is gyakran tudósított. 1873-ban már korábban is elfogták őt, de egy hónap múlva, 1873 májusában már megszökött a börtönből. Aztán újra börtönbe került:
1873. december 27-től töltötte büntetését Gyarmaton, Vácon, Lipótváron és Illaván. Az utóbbi helyről 1894. december 27-én szabadult, „rendes útlevéllel ellátva Nógrád vármegyébe, Lócz községbe bocsáttatott szabadon”. A „megszelídült haramia” Zubovics Fedor szolgálatába állt, aki a nógrádverőcei Migazzi-kastélyt bérelte, s a kor „neves és vakmerő sportlovasa” volt.
Aztán Sisa vadőrként szolgált gróf Berchtold Miklós nagyoroszi birtokán. Berchtoldék rokonságban álltak Szokolyival, így kerülhetett Sisa utolsó állomáshelyére, Bernecére.
Sisa tehát idősebb korára lecsillapodott és „polgári” állást is szerzett magának, ami miatt sokan nem tekintenek igazi betyárként rá, ugyanakkor az 1873 decemberi elfogása előtti élete alapján bizton kijelenthetjük, hogy igazi betyár volt!
