Hallott már róla? Magyar Őstermelő Részvénytársaság
A társaság neve ma fából vaskarikának tűnik, de az 1918-ban alakult társaság bizony igen komoly tényező volt a két nagy világégés között a mezőgazdaságban. Voltaképpen ez a társaság volt az első igazán modern mezőgazdasági vállalat!
Borítóképen: Az alakulást bejelentő hír 1918-ból
„Akadtak részvénytársaságok is szép számmal a nagybirtokosok között. Szépen hangzó nevet vett fel az a Budapesten alakult részvénytársaság is, amely Magyar Őstermelő RT. címmel 3962 kataszteri hold földet vásárolt össze és tartott a markában.”
Könnyen kitalálható, hogy az idézet az ’50-es évekből való – pontosabban ’58-ból -, amikor az akkori rendszer éppen a téeszesítésen dolgozott nagyban, ugyanis ’56-ig csak a legszegényebb parasztokat sikerült a téeszekbe bevonni, és ’58-ban még a gazdák 79 százaléka saját tulajdonnal rendelkező kistermelő volt…
Ez is a kor „diszkrét bája”, hiszen a földosztás után elég gyorsan kiderült, hogy az elaprózott birtoktesteken történő gazdálkodás nem elég hatékony.
És ez nem volt újdonság, a Magyar Őstermelő Részvénytársaság pedig ezt nem csak felismerte, hanem lépett is az ügyben azzal, hogy kialakított egyfajta holdingszerű működést a hozzá tartozó gazdaságokban bérgazdálkodást folytattak az egyébként önálló vállalkozásokként működő mezőgazdasági cégek (illetve még pár nem mezőgazdasági vállalat is).
Hogy miért éppen 1918-ban alakult meg a vállalat? Nos, ennek nem sikerült a nyomára bukkanni, de azt tudjuk, hogy eredetileg nem a bértermelést célozták meg, hanem a tulajdonszerzést a mezőgazdasági vállalkozásokban, mert céljuk a nagyobb birtoktestek kialakítása volt. Az alapítók a MagyarÁltalános Takarékpénztár, az Assicurazioni Generali és Verkehrsbank Wien voltak.
Igen ám, de jogos a felvetés, hogy ez a modell biztosan megbukott, hiszen 1920 után az akkor meghúzott határokon túlra kerültek egyes területei a vállalatnak. Nos, ez nem pontosan így történt… Ugyanis;
„Az elszakított országterületeken levő ipartelepeit, konzervgyárát, fatelepeit még a kellőidőben értékesítette és sok milliárdértéket képviselő valutatartalékai ezekből az eladásokból erednek.”
Az idézet a Pesti Hírlap 1928-as nagy naptárából származik, a szerző pedig a vállalat aranytartalékát (szó szerint aranyban és valutában tartalékoltak!) 8-9 millió pengőre tette.
De nem csak ez a tartalék volt a vállalat erőssége, hanem az a folyamat, aminek során a bérgazdálkodásban üzemeltetett vállalatok többsége teljesen, de legalábbis a többségében a Magyar Őstermelő Részvénytársaság tulajdonába került. Ez egy tudatos stratégia volt!
A vállalat mezőgazdasági termelést Somogyban, Borsodban, Gömörben és Heves megyében levő gazdaságaiban folytatta a legintenzívebb módon. Három szeszgyárat, egy szeszfinomítót, szőlőgazdaságokat és tógazdaságokat tartott üzemben; kender-, len-, cukorrépa-, paprika-, hagymatermelést az, nagy kapacitású magnemesítő telepeket létesített és tenyészállatai országos hírűek voltak.
A vállalat érdekkörébe tartozott (csak a nagyobbakat említve) a ’20-as évek közepén:
- Dunántúli Tégla- és Cserépgyár, a Dunántúl legnagyobb cserépgyára,
- Emődi Szőlőtelepítő Rt., a kor legnagyobb szőlővessző termelője,
- Hungária Szerumművek Rt., ami szérumait nem csak az országban, hanem külföldön is szép nyereséggel értékesítette,
- Kalocsai Paprikaőrlő, Termelő és Kereskedelmi Rt., amely a paprikaexportőrök között világszinten is jelentős tényező volt,
- Dietz M. cég, ami az Őstermelő által termelt 10.000 hektoliter bor értékesítését végezte el,
- Magyar Tógazdaságok Rt., ami a szintén az érdekkörbe tartozó Halértékesítő Rt.-n keresztül adta el nagy mennyiségben halait a magyar, a lengyel, és a jugoszláv piacokra,
- Frommer A. Hermann cég, aminek magtisztító telepei voltak, és a magkeresledelem vezető vállalata volt,
- Kalászosok Rt., aminek Magyarországon 12 kirendeltsége volt, az Urproduktions GmbH. bécsi központtal, és pozsonyi kirendeltséggel,
- a vállalat sertéstelepei éves szinten 10.000 sertést hizlaltak.
A vállalat kereskedelmi érdekeltségei éves szinten milliárdos áruforgalmat bonyolítottak már a múlt század ’20-as éveiben!
Tudni kell, hogy a Magyar Őstermelő Részvénytársaság csak az egyik ilyen profilú társaság volt (de a legnagyobb!), az a fajta holdingszerű működés, amit bemutattunk, azonban inkább ritka, semmint gyakori volt köreikben.
Hogy miért nincs a köztudatban a Magyar Őstermelő Rt.? Nos, talán éppen azért, mert a vállalatok, melyekben bértermelést folytatott, illetve a legtöbb esetben irányító tulajdonos volt, önálló gazdasági társaságokként működtek, és sok esetben a tulajdonosok kilétét nem igazán kutatják akár a történészek sem.
De a lényeg: igenis voltak olyan vállalatok Magyarországon a két háború közti időszakban, amelyek a mezőgazdaságban is nagyüzemi termelést folytattak!
Joggal vetődik fel a kérdés: talán a történelmi földbirtokosi rendszerben nem voltak nagyüzemi módszerekkel termelő vállalkozások? Hogy nem lettek volna! Csakhogy az a fajta széles termékpaletta, a termeléstől a kereskedelemig mindent átfogó tevékenységi kör már korántsem jellemezte a földbirtokosi rendszerben működő termelőket.
A történet külön érdekessége pedig az, hogy a téesz-rendszer állami szinten voltaképpen logikáját tekintve pontosan ugyanúgy működött, miután az ’59 és ’61 közötti kollektivizálással 6,5 százalékra esett az egyéni termelők aránya a magyar mezőgazdaságban!
Ebből is látszik: rendszerek jöttek, rendszerek mentek, de érdekes módon a törvényszerűségek nem változnak…
Ezzel együtt is kérdés marad; az Őstermelő csak egy részvénytársaságon keresztüli külföldi befolyásszerzés volt – fenntartandó az 1920 előtti status quo-t -, vagy valóban a magyar gazdaság hasznára volt a vállalat tevékenysége?
