Ikarus 545: a sokféle ritkaság!
1979 és 1999 között az Ikarus, alapvetően a fejlődő országok részére, azok igényeinek megfelelően gyártott több különböző kisautóbusz-modellt. A másik három típuscsaláddal szemben ez a sorozat nem követett konkrét formaterveket, egyetlen általános közös vonásuk, hogy különböző vállalatok alvázaira épültek.
Borítóképen: A 32 személyes autóbusz ZIL 4331 egységekből, Ikarus karosszériából és felfüggesztésből készült. A ZIL-től megkapta a ZIL 645-ös motort 185 LE teljesítménnyel, kuplunggal, sebességváltóval, hajtótengellyel, hátsó tengelysel, fékrendszerrel
Ilyen vállalatok voltak a teljesség igénye nélkül a Volkswagen, az Avia, a MAN, a Renault vagy épp az Isuzu. Mind közül a legnagyobb példányszámban gyártott típus az Ikarus 543-as volt, melyből több mint 2.100 darab készült.
Igen, akkoriban az Ikarus mindenféle kooperációkban gondolkodott, mert bizony már igencsak lehetett érezni, hogy a korábbi piacok gyengélkednek, az egyre nyitottabb piac okán pedig a hazai piacon is rendre jelentek meg új és újabb versenytársak.
Bár a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa – a közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete) csak 1991-ben szűnt meg, de valójában már a ’80-as évek vége felé nem működött, így a korábbi együttműködések megszűntek.
Az Ikarus azt találta ki, hogy az egyes piacokat úgy fogja meghódítani újabb termékeivel ebben a szegmensben, hogy kopperációban építi a buszokat, így az adott piac nem csak vásárlóként, hanem termelő partnerként is részt vesz a kisbuszok előállításában.
Nem rossz elképzelés, csak az volt az igazán nagy baj, hogy sajnos nem sikerült elérni azokat a darabszámokat, amelyek már nyereséges termelést tettek lehetőség, ellenben mindegyik változat kissé más és más volt, így a 200-as sorozatnál bevezetett modellcsalád jellegből adódó megtakarítások nem jeletkeztek…
Ebben a helyzetben készült el az Ikarus 545-ös, ami valójában nem egyetlen modellt jelentett, hanem – attól függően ki volt a partner – modellek összességét, amelyek kisebb-nagyobb mértékben különböztek egymástól.
Szemezgettünk a korabeli lapokból, ami egyrészt állításunkat igazolja, másrészt igen tömören „elmeséli”, hogy végül a ZiL-lel történő együttműködés sem hozta meg gyümölcsét…
Többcélú felhasználásra, mezőgazdaságban munkásszálításra és igénytelenebb turista autóbuszként is felhasználható a 24 személyes Ikarus 545 típusú midibusz, mely IFA L 60-as főegységek felhasználásával készül.
Főbb műszaki adatok:
- Motor IFA 4 VD 13,5/12 ASFR( 110 kW)
- Saját tömeg 6 500 kg
- Hasznos tömeg 2 300 kg Össztömeg 8 800 kg
- Méretek 8 085 X 2 300 X 3 080 mm
forrás: Járművek, mezőgazdasági gépek, 1988. november 1.
A TASZSZ szovjet hírügynökség Moszkvából jelentette, hogy ott kipróbálták az első ZIL-Ikarus kooperációban készült Ikarus 545-ös autóbusz prototípusát.
forrás: Mai Nap, 1990. augusztus 16.
Az Ikarus 545 típusjelű, 9 méteres, 32 személy szállítására alkalmas luxuskivitelű autóbusz szovjet eredetű fődarabok felhasználásával készül. A 8 hengeres, 136 kW teljesítményű ZIL 645 típusú motorral hajtott 7,8 t saját tömegű autóbusz végsebessége 119 km/h.
forrás: Járművek, mezőgazdasági gépek, 1990. október 1.
A székesfehérvári Ikarus Rt. új gyártmányát az Ikarus 545-ös típusú 32 személyes autóbuszt nyúzópróbára a fehérgyarmatiaknak adta. Az üzemeltetést az intézmények a helyi Bárdos Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános iskolára bízták.
forrás: Kelet-Magyarország, 1993. szeptember 15.
A lényeg az, hogy aztán ez a busz nem került nagy tételben Moszkvába, és nem került sorozatgyártásra sem, de minden jel szerint megbízható gép lehetett, mert vezess.hu 2015-ben írt egy cikket, amiben bemutatta a buszt, és 2016-ban jelentkezett is valaki a felhívásra, miszerint nála van a busz!
Akkor működőképes állapotban volt, és a cikk szerint tényleg nem volt rossz karban az Ikarus 545, pedig akkor olyan 25 éves körül lehetett.
