Irinyi János, aki nem csak a gyufát, de a forradalmat is lángra lobbantotta!
A kiváló magyar felteláló 1817-ben született a ma Érbogyoszlóhoz tartozó Albis településen, ami Partiumhoz tartozó Bihar vármegyében. Azt talán mindenki tudja, hogy ő volt a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója, de ezen kívül a kétségtelenül korszakalkotó találmányon kívül is sokat köszönhetünk neki!
Borítóképen: Irinyi János
Többek között Debrecenben is tanult, de kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Egyik professzora, Meissner Pál sikertelen előadás kísérlete kapcsán jött rá a nem robbanó, zajtalan gyufa megoldásának gondolatára 1836-ban… még a vörös foszfor felfedezése előtt!
Meissner Pál ólom-peroxid és kén keverékét próbálta lángra gyújtani dörzsöléssel sikertelenül. „Ha kén helyett foszfort vett volna, az már régen égne…” – írta le Irinyi visszaemlékezésében akkori gondolatait.
Megolvt a találmány, melyet eladott egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra, s ebből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.
Berlinben, 1838-ban (mindössze 21 évesen!) könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a savakkal foglalkozott. Értekezett a szikes talajok javításáról is. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását először Irinyi javasolta.
Ugyancsak ő alapította az első magyar gyufagyárat (gyújtófák gyára) 1839-ben Pesten. Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak – és lázadó volt! Ugyanis tökéletesen elsajátította az A. L. Lavoisier szellemében fejlődő új kémiát.
Nagy bátorság kellett ehhez, mert a bécsi és a budapesti tudós világ is el volt telve Winterl Jakab nagyszerűségétől, aki Lavoisier kísérleteinek meddőségét és elméleteinek tarthatatlanságát hirdette.
És Winterlnek sok követője, tanítványa volt. Mindebben az a tragikomikus, hogy Irinyi Winterl halála után nyolc évvel született, és Winterl tekintélye az általa alapított józsefvárosi botanikus kerten és Tessedik Sámuel barátságán nyugodott, tehát távolról sem kémiai természetű alapokon.
Az 1848–49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt.
A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt.
Ez eddig talán mindenki előtt közismert, de azt már lehet, hogy kevesebben tudják, hogy nem csak a gyufát sikerült lángra lobbantani, hanem tulajdonképpen a forradalmat is ő – persze másokkal együtt! – lobbantotta be azzal, hogy valójában…
Irinyi fogalmazta meg a Jókai Mórnak tulajdonított 12 pontot – még március 12-én! – és aztán ezt dolgozta át az ikonikus író pár nappal később!
A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában is!
Érdekes, hogy korában nem igazán ismerték el – talán a már említett modern kémia-felfogása okán -, és azt is meg kell említeni, hogy mezőgazdasági kísérletei költségei okán tönkrement, így könyvelői állást kellett vállalnia, majd a debreceni István malom igazgatója lett.
1895. december 17-én hunyt el Vértesen.
Elgondolkodtató, hogy a Szabadságharcban részt vevők közül milyen sokan voltak, akik aztán nagyívű pályát futottak be… Egy példa erre Xántus János:
