Volt egyszer egy Kossuth híd Budapesten
A főváros újjáépülésének szimbóluma: A budapesti Kossuth Híd története
borítókép Kossuth híd FORRÁS: FORTEPAN
- január 15-én, egy jelentős esemény zajlott le a magyar fővárosban, Budapest szívében. Ezen a napon nyílt meg a gyalogos forgalom előtt a Kossuth híd, ami a második világháború után az első állandó dunai átkelőként szolgált. A híd megépítését Endre Mistéth és Elek Hilvert hídmérnökök vezették.
Ez a híd, amely jó pár évvel ezelőtt épült, az első világháború alatt felrobbantott budapesti hidak átmeneti helyettesítéseként jött létre. A Kossuth tér és a Batthyány tér között épült úgynevezett “fél-állandó” híd 1946-tól 1960-ig állt a főváros szolgálatában.
A második világháború végeztével Budapestnek nem maradt egyetlen ép hídja sem. A város helyreállításának első lépéseként pontonhidak építésével és kishajó-közlekedéssel próbálták biztosítani a folyó két partja közötti kapcsolatot. Azonban a Dunán jelentkező téli jégzajlás gyakran megakadályozta ezeket a megoldásokat.
A Kossuth híd építése 1945. május 16-án kezdődött és rendkívüli gyorsasággal, mindössze nyolc hónap alatt fejeződött be. A híd tervezését és kivitelezését Mistéth Endre és Hilvert Elek mérnökök irányították, akik egy kilencnyílású, középen egy 80 méteres, mellette két 55 méteres, és a két oldalon további hat, egyenként 27,5 méteres nyílású hídot terveztek. A híd kezdetben fa szerkezetű lett volna, azonban a két parti nyílás kivételével végül acélszerkezettel épült fel. 1954-ben ezeket a fa részeket is acélra cserélték. A híd építéséhez szükséges vasat a háború során keletkezett törmelékek közül válogatták össze.
Ez a híd nem csupán egy átkelő volt, hanem a háború utáni Budapest újjászületésének és a város újjáépítésének is jelképe lett. A Kossuth híd története így összefonódik Budapest és Magyarország újjáépülésének történelmével, egy emlékezetes példája annak, hogyan állt fel a város a háborús rombolásból.
A híd, amely 1946. augusztus 20-ig, a Szabadság híd megnyitásáig, egyedüli állandó dunai átkelőként szolgált, kulcsfontosságú szerepet játszott a városi élet újraindításában. A híd megnyitásával először a gyalogosok számára, majd három nappal később, január 18-án az autóforgalom számára is lehetővé vált az átkelés, ezáltal jelentősen javítva a városi közlekedést és összekötve Budapest két partját.
A Kossuth híd története nem csupán a mérnöki bravúrról és a gyors építkezésről szól, hanem a közösség erejéről és a város újjáépítésének szándékáról is. A híd, amelyet a háborús romokból származó anyagokból építettek fel, a túlélés és a remény szimbólumává vált egy olyan időszakban, amikor Budapest és az egész ország a romokból próbált felemelkedni.
A Budapesti Kossuth híd építése, amely 1946. május 16-án vette kezdetét, egyedülálló kihívásokkal és technikai újításokkal teli időszakot jelentett a magyar főváros történetében. A hídmérnökök, Endre Mistéth és Elek Hilvert vezetésével, a tervezési fázisban különösen nagy hangsúlyt fektettek a gyorsaságra, mivel a szoros határidők és a rendelkezésre álló anyagok korlátozott mennyisége miatt az esztétikum és a szokásos műszaki megoldások háttérbe szorultak.
A híd tervezése során a mérnökök számos rendhagyó technikai megoldást alkalmaztak, melyeket egyébként veszélyesnek minősíthettek volna. Az úgynevezett pneumatikus alapozás, amely a 19. század közepétől volt megszokott, teljesen elmaradt, helyette vascső cölöpöket vertek le, majd ezeket körülfogó vasbeton köpenyt engedtek le a mederfenékre. Dr. Tóth Ernő, a “Duna-hídjaink” című könyv szerzője részletesen beszámol arról, hogyan épültek a pillérek: süllyesztőszekrények (keszonok) segítségével, amelyeket kövekkel rögzítettek a mederben, és víz alatti betonréteggel töltötték ki.
Az anyaghasználat is igen változatos volt: a szélső medernyílásokat szögezett faelemekkel hidalták át, a vasszerkezeteket részben a Lánchíd és az Erzsébet híd kiemelt roncsaiból állították össze a Győri Vagongyárban, a középső acél csőszerkezet pedig a csepeli vasműben készült, szintén roncsok felhasználásával. Ebben az időszakban nemcsak az anyag-, hanem a szakemberhiány is jelentős problémát jelentett.
A híd eredeti tervek szerint 1946. január 31-re kellett volna elkészülnie, azonban a projektben több akadály is felmerült. Szeptember közepére csupán egyetlen pillér állt a nyolcból. Októberben további kettő elkészült, de a Duna áradása késleltette az építést. Ennek ellenére a politikai nyomás hatására november elejétől az építkezés felgyorsult, és a József Attila nevű úszódaru segítségével a középső acélszerkezet is a helyére került.
Az építők rendkívüli elkötelezettségüket és kitartásukat mutatták, amikor a mínusz tíz fokos hidegben is napi 16-20 órát dolgoztak. Ez az erőfeszítés azonban tragédiával is járt, hiszen az építkezés során egy halálos áldozat is volt. A híd teherbírása korlátozott volt, egy idő után már nagyobb autóbuszok nem hajthattak fel rá. A híd tervezett élettartama mindössze 10 év volt, és az elhasználódása miatt 1957-ben, amikor már nélkülözhetővé vált, forgalmon kívül helyezték, majd 1960-ban lebontották. A medertisztítási munkák 1963-ra fejeződtek be.
A Kossuth híd története így egyrészt a háború utáni Budapest újjáépítésének és a technológiai innovációnak a története, másrészt pedig az emberi kitartás és a közösségi összefogás jelképe. Ma már csak az emlékkövek jelzik a híd egykori helyét a pesti és a budai hídfőnél, de története tovább él azokban, akik emlékeznek rá, mint egy időszak, amikor a magyar főváros újraépítése és a közösség ereje közös cél érdekében összefogott.
arcanum wikipedia épiteszforum
