A kabarétól a kanonok szerepéig: Gózon Gyula, aki több mint 80 filmjében mindent eljátszott
Napra pontosan 139 éve született a drámától a vígjátékig mindent tudó Gózon Gyula, aki már némafilmeken is szerepelt, és aki élete végén visszavonultan élt, és egy panellakás szobájában érte a halál…
Borítóképen: A háború után is a filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze maradt
Groszman Simon és Binéter Emília fia. Az Esztergomban élő szülei épp Érsekújvárban, anyai nagyszüleinél tartózkodtak vendégségben, amikor megindult a szülés, így ott született. Az Esztergomban felnövő Gyula fiatalon Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, ismertté akkor vált, amikor Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre. Egy évad után jött a Népopera, aztán megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett.
1917. január 30-án a Ferencvárosban vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt. A házaspár gyakran lépett fel együtt. 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.
Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. Eztán ő is eltűnt a színpadról, de 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt.
Összesen 90 filmben játszott főszerepet (már a némafilm korában megjelent a vásznon). Filmalakításai méltán növelték népszerűségét. Hattyúdala az „Egy öreg színész emlékei” című írása volt, amely halála előtt nem sokkal, 1972. február-márciusban jelent meg a Nők Lapjában.
Feleségével még 1935-ben vették meg az akkor még Budapest melletti kistelepülésen, Rákosligeten az otthonukat jelentő családi házat, ahol a második világháborút is átvészelték.
Gózon majdnem haláláig élt a házban, amelyet csak élete legvégén, az 1970-es évek kezdetén adtak el eltartói, és vették magukhoz, egy lakótelepi panellakás apró zugába, egy szobába.
