A Margit híd szárnyhídjának felavatása

Bár a Margit híd történetét röviden feldolgozó cikkünkben tettünk róla említést, mégis azt gondoljuk, hogy adósok maradtunk annak történetével, hogy 1900. augusztus 19.-én avatták fel az egyébként 1876. április 30-án avatott Margit híd szárnyhídját, ami a Margit-szigetre vezet. Közelebbről: nem is annyira az avatással, hanem annak előzményeivel tartozunk.

Borítóképen: József királyi herceg és családja a hídszárny szigeti végében felállított sátorhoz megy – 1900. augusztus 19.

Márpedig az előzmények igen messzire vezetnek… Mert bizony magának a Margit-szigetnek a története is ide tartozik, ami az avatás idején már a főváros egyik legkedveltebb „üdülő helye” volt.

A Margitszigetet hajdan Nyulak szigetének, majd Urak szigetének nevezték. Első nevét onnan kapta, mert itt az Árpádházi királyok vadaskertje volt, a másodikat pedig a szigeten emelt királyi, érseki és főnemesi palotákkal érdemelte ki – legalábbis Bél Mátyás történelem- és földrajztudóstól így tudjuk.

A XII. és XIII. században több kolostor épült a szigeten, melyek közül a premontrei szerzetes kanonokok kolostorának és a domonkos-rendi apácák zárdájának és templomának maradványai még ma is láthatók, az előbbiek abban a falazatromban, amely a sziget közepe táján, az óriási platánok szomszédságában, a József nádor építette nyári lakhoz támaszkodik, az utóbbiak pedig ugyancsak a sziget derekán a pesti part közelében található romokban.

Itt e regényes helyen épült apáca-klastromban töltötte életét IV. Bélakirályunk szent életű leánya Margit, akiről a sziget jelenlegi nevét nyerte.

A klastrom alapítása hazánk történetének gyászos korszakára, a tatárjárás utáni időkre esett, IV. Béla építette 1251-ben, 1259-ben kelt az alapító oklevél. Több történetíró említi, hogy IV. Bélakirály az apáca-kolostor elkészülte után, annak szomszédságában díszes palotát is építtetett, ahol gyakrabban tartózkodott és el is hunyt.

Történeti adatok tanúskodnak arról, hogy a szigeten állott még: a domonkos-rendiek háza, a ferenc-rendi minoriták kolostora, a szent János vitézek háza és a pesti vendégek háza. Azt pedig csak gyanítják, hogy Imre király palotája, a ciszterciták kolostora és szent Pál falu is itt lett volna.

Buda visszavétele után – a szigeten csak romok maradtak… – a sziget mindkét partjáról hajóhíd vezetett Buda és Pest felé s a szigeten lévő két hídfő között egy összekötő út is volt. Jó idő múlva József királyi herceg az akkorra pusztulásnak indult szigetet szép parkká alakította át. Ő építtette a premontrei szerzetesek kolostorának romjai helyén levő főhercegi nyári lakot is.

Az 1838. évi nagy árvízkor sokat szenvedett a sziget is. Az ezután végzett helyreállító és biztosító munkák alkalmával akadtak a hajdani apáca-klastrom romjai helyén arra az érdekes sírra, amelyet némelyek Margit királyleány, mások V. István sírjának véltek. A sziget – más területekkel való csere útján – József királyi herceg nádor birtokába ment át, így utóda István királyi herceg nádor 1847-ben már, mint családi tulajdont örökölte.

1867-ben József királyi herceg örökébe ment át a sziget, aki azt fejedelmi bőkezűségével, a szigetbe beépített milliókkal elsőrendű fürdőhellyé alakította át. Hogy a sziget kitűnő gyógyító erejű hévizei révén is a világ elsőrangú fürdőhelyévé válhasson, gondoskodni kellett kényelmes és minden időben használható közlekedő eszközről, mert a hajójáratok a szóban forgó célnak csak részben feleltek meg.

Bár – mint azt láttuk fentebb – a híd átadása idején még nem épület meg a szárnyhíd, de azt, hogy a későbbiekben erre lehetőség legyen, fenntartották: a hidat úgy építették meg, hogy a későbbiekben a szárnyhíd hozzáépíthető legyen. Egyébként a híd kanyarját nem nagyon indokolná más.

De miért nem épült meg mégsem a szárnyhíd? Nos, akkoriban a sziget magántulajdonban volt (József királyi hercegé), így pedig a város és a kormány sem szeretett volna erre áldozni.

1897-ben ugyanakkor József ajánlatot tett a fővárosnak: kész a szárnyhidat az általa egyidejűleg bemutatott tervek szerint saját költségén megépíteni, s kérte egyúttal, hogy ez irányban a tárgyalásokat indítsák meg. Az ajánlat elnyerte a kormány tetszését, és sem műszaki, sem pedig folyamszabályozási szempontból elvi akadály sem volt, de…

Az osztott tulajdonjog elkerülése okán – ezzel összefüggésben azért is, hogy a híd egyöntetű kezelését, a vámdíjak szedése stb. dolgában ne kockáztassák – a szárnyhíd felépítésére végül mégis az állam ajánlkozott.

A fenti szempontok figyelembevételével József királyi herceg, mint a Margitsziget tulajdonosa, és a magyar államkincstár között a szárnyhíd építésére nézve 1898. évi június hó 2-án a következő szerződés jött létre:

1. A magyar államkincstár kötelezettséget vállalt arra, hogy az állam költségén legkésőbb 1900. évi augusztus hó 1-ső napján a szabad forgalomnak átadja.
2. A szárnyhídnak alkalmasnak kellett lennie a közúti és a gyalogos forgalomra is, azonban a műszaki-, valamint esztétikai kialakítás az államkincstár szabad kezet kapott.
3. A híd fenntartása, a világítás és karbantartás minden költségét magára vállalta.
4. A Margit hídra szedett vámdíjnak tartalmaznia kell a szárnyhíd használatát is, külön díj nem szedhető, de a Margit híd vámdíjának megállapítása az államkincstár jogköre.
5. József vállalta, hogy 400.000 korona hozzájárulást fizet az államkincstárnak a híd építésére.
6. Az építés állásáról, a várható átadásról folyamatos tájékoztatást kap József királyi herceg.
7. A 400.000 korona hozzájárulás semmilyen, a híddal kapcsolatos jog megszerzését nem jelenti.
8. Ha a szárnyhíd megsemmisül – az államkincstár hibáján kívül! -, Józsefnek, illetve utódainak nincs joga követelni a helyreállítást.
9. József királyi herceg vállalta, hogy a szigeten a partvédelem-, illetve a csatlakozó utak kialakítását – összhangban a szárnyhíd megvalósítása során megadott műszaki tartalommal.
10. Az előző pontban végzendő munkálatokat időben kötelezően a szárnyhíd építésével összhangban kell elvégezni.
11. A 9. pontban meghatározott munkákat a hatósági előírásokban foglaltaknak megfelelve kell elvégezni.
12. A szigeten építendő hídfő örökös szolgalmi jogát József király főherceg átadta az államkincstárnak.
13. A munkavégzéshez szükséges területeket a herceg biztosítja az építkezés idejére.

A fentiek alapján hozták meg az 1899. évi VII. törvénycikket, amely felhatalmazta a minisztériumot, hogy a szárnyhidat megépíthesse és az építés költségeinek József királyi herceg felajánlotta, hozzájárulási összegen felül fennmaradó és 400.000 koronát meg nem haladó részét az 1893: XIV. t.-c. 1. §-ának a)-d) pontjaiban felsorolt összegekből alkotott alapból fedezhesse.

Nos, a szárnyhíd építése így indulhatott el, és ez volt az első etapja annak az útnak, ami végül a szárnyhíd átadásához vezetett 1900. augusztus 19.-én.