Egy életben a magyar automobilizmus kezdetei: Reiman Gyula – 1. rész
„A Royal-szállóban ma volt a Magyar automobil-klub alakuló közgyűlése, melyen az érdeklődők nagy számban gyűltek össze. Szapáry Pál gróf az előkészítő bizottság nevében ismertette a klub célját, úgymint: az automobilizmus terjesztését, versenyek rendezését, Magyarországban fölállítandó fiókok létesítését stb.” – adta hírül a Budapesti Hírlap 1900. évi 330. száma.
Borítóképen: Renault Vivastella a Concours d’Elegance-ON 1. díjat nyert, tőle balra Reiman Gyula – 1929
Az akkor még a „királyi” jelzőt nem használhatta a klub, de a későbbiekben Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) nevezett egyesület első titkárának az a Reiman Gyulát választotta meg, aki igen tevékenyen részt vett az alapítás előtti munkában, olyannyira, hogy sok forrás úgy tudja, ő volt az, aki egyáltalán felvetette a klub megalapításának gondolatát.
Reiman Gyula nem ekkor kezdte pályafutását, hiszen apja nyomdokaiba lépve – aki a Fonciere biztosítótársaság magyarországi fióktelepének vezetője volt – a Belvárosi Takarékpénztárnál dolgozott, annak éveken át cégvezetője volt, de 1901-ben kilépett a társaságból. Ettől függetlenül maradt a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületénél, ahol főtitkári pozíciót töltött be.
Reiman tehát önállósította magát, tevékenységeiben pedig egyre fontosabb szerepet kapott a Magyar-Automobil Klub, amit az is mutat, hogy ezt tervezték; 1901. június 16.-án a Bécs-Graz-Budapest között versenyző automobilok érkeznek be és vonulnak be a Tattersallba, ahol a Magyar Automobil Klub az osztrák automobil-klubbal együtt június 20-ig tartó kiállítást rendez. Végül csak az autókiállítás valósult meg…
Amit tehát célul tűztek ki, annak igen hamar neki is láttak!
De mi lehet az a Tattersall? Nos, ez is egy igen érdekes történet:
De vissza az autókhoz, az autózáshoz! Nem tudjuk pontosan, hogy mi állt a háttérben, de 1901 augusztusában Reiman Gyula ingóságaira árverést indítottak, a hirdetményben pedig a Ferenciek tere 2. szám alatt található ingatlant adták meg, ahova az Automobil-klub is be volt jegyezve.
Reiman Gyula a politikában is igen aktív volt, 1901-ben ugyanis, mint a „nagyszöllösi kerületben” (Nagyszőlős Ukrajna nyugati, Kárpátalja délnyugati részén található, az azonos nevű járás székhelye, Beregszász és Huszt közt) Perényi Zsigmond báró mellett ő jelentkezett, mint kormánypárti (Szabadelvű Párt) képviselő. Az Alkotmány című lap így ír róla:
„… hírszerint egy fővárosi zsidó és sok pénzzel rendelkezik. A kerület zsidósága vele tart.”
Végül ezen a választáson Perényi báró nyert, ami annyit jelentett, hogy Reiman Gyula nem került be az Országgyűlésbe.
Ezzel együtt komoly közéleti szerepet vállalt, hiszen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) bizottsági tagjaként részt vett a Fiumébe irányuló sertéskivitel felfuttatásával, illetve az Angliába, Ausztriába esetleg Németországba irányuló sertésexport megszervezésében is. Ennek keretében pedig egy szövetkezeti úton tervezték az exportot, méghozzá úgy, hogy ehhez egy vágóhidat is építsenek, mert nem lábon, hanem feldolgozva szándékozták biztosítani a sertésexportot.
Ezt a kis kitérőt csak azért tettük, hogy bemutassuk, Reiman Gyula milyen aktív volt a közfeladatok terén, és mennyire komolyan gondolta az ország fejlesztését.
Ebben nyilván megtalálta a maga hasznát is, de egyáltalán nem mondható el róla, hogy kizárólag az önös érdek vezérelte! Hogyan lehet ez? Nos, Reiman – miután kilépett fent említett munkahelyéről – pénzintézeti tevékenységével nem hagyott fel, hanem önálló, hitelek nyújtására szakosodott vállalkozást vitt:
Félreértés ne essen, az a vállalkozás nem egy klasszikus értelemben vett bank volt, ma talán leginkább hitelközvetítőnek neveznénk. De ez már egy lépés abba az irányba, ami miatt úgy gondoltuk, hogy Reiman Gyuláról mindenképpen írnunk kell, ha a magyar technikatörténettel foglalkozunk. A hitel közvetítése ugyanis nem más, mint kereskedés a pénzzel, de Reiman végül, mint autókereskedő híresült el.
1902-ben is elindult a szervezés; Szapáry Pál gróf Bécsben tartózkodva – mint a Magyar Automobil-klub elnöke -, addig Reiman Gyula Budapestről szervezte az újabb versenyt és kiállítást. A klub két vezetőjét szoros kapcsolat fűzte egymáshoz – Reiman egy ideig Szapáry gróf titkára is volt, így értelemszerűen bizalmi viszonyban voltak -, de egy zűrös, politikai indíttatású ügy könnyen megtörhette volna barátságukat.
Politikai botrány a századfordulós Magyarországon
1903. július 29-én Pap Zoltán ellenzéki képviselő 10.000 korona vesztegetési pénzt tett le a Tisztelt Ház asztalára, amelyet a kormányzati munkát ellehetetlenítő parlamenti obstrukció beszüntetése érdekében kapott. Kiderült, hogy a pénz gróf Szapáry László fiumei kormányzótól, a miniszterelnök jó ismerősétől származott.
Az ügyben felmerült, hogy a pénzt Reiman Gyula közvetítésével juttatták el az ellenzéki képviselőhöz, de a meggyanúsított Reiman azt nyilatkozta eskü alatt, hogy nem ismeri és nem is találkozott az ellenzéki képviselővel.
Arról nem tudunk, hogy végül Reimant elmarasztalták volna, de az tény, hogy ebben az évben lemondott tisztségéről a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületénél, de választmányi tag maradt.
Reimant végül nem marasztalták el, de ne feledjük, ez még csak a történet eleje, a folytatás a következő részben jön!
