Filmbe illő történet: a kalapácsos gyilkosság rejtélye, 1931
Ilyen bűnesettel csak egy Agatha Christie regényben találkozhattunk volna, ha mindez nem a valóság. Az esetet pedig nem miss Marple vagy Poirot oldotta meg hanem a magyar rendőrség.
Borítóképen: A kalapácsos gyilkosság főtárgyalásán – középen Fischl Frigyes
A Steinherz Rudolf-gyilkosság egyike volt a legfurcsább emberölési ügyeknek a két világháború közötti Magyarországon. A Budapest–Cegléd vasútvonalon történt rablógyilkosság nyomozása során a nyomozók egy olyan biztosítási csalásra bukkantak, amely nem csak a magyarországi, hanem a külföldi sajtó figyelmét is felkeltette.
1931. március 27.-én a Budapestről Kecskemétre tartó reggeli vonat utasai Cegléden a vonat kalauzát arról értesítették, hogy az egyik fülkéből nyöszörgés hallatszik. A bezárt másodosztályú fülkét felnyitó jegyvizsgáló a fülkében egy brutálisan összevert, vérző fejű férfit talált. Az áldozat az 1880-as születésű Steinherz Rudolf volt, köztiszteletben álló kecskeméti borkereskedő, a város egyik legnagyobb kereskedőcégének, a Fruktus Rt.-nek a vezérigazgatója és a helyi ortodox zsidó hitközség korábbi tisztviselője. Steinherz a kalauznak személyleírást adott az őt bántalmazó tettesről, majd újra elájult. Steinherzet a ceglédi kórházba szállították, ahol megműtötték. A műtét után magához térő borkereskedő vallomást tett.
Vallomásában elmondta, hogy Budapesten szállt fel a vonatra, ahol figyelmes lett egy kopott öltözékű fiatalemberre, aki Kecskemétre váltott jegyet.
Ezután elaludt, majd óriási fájdalomra ébredt, felpillantván pedig látta, hogy a kopott öltözékű fiatalember egy kalapáccsal áll fölötte. Steinherz könyörgött, hogy a kalapácsos kímélje meg életét, ám az újból lesújtott, a borkereskedő pedig elveszítette eszméletét. Később kiderült, hogy a támadó kirabolta a borkereskedőt, 180 pengőt tartalmazó tárcáját, aranyláncát és zsebóráját is magával vitte. Az orvosok megállapították, hogy Steinherz fejét körülbelül 10 kalapácsütés érte.
A nyomozók még aznap megtalálták a rabló eldobott véres kabátját a Gubody utca 5. számú ház udvarán. A nyomozók gyanúja a vallomások alapján Kovács Ferenc házaló ügynökre terelődött. A menekülő Kovács kézre kerítése érdekében átkutatták a környező nagyvárosi vasútállomások környékét és felhívást intéztek a lakossághoz, ám ez nem hozott eredményt. Később elfogták de kiderült Kovács nem követhette el a bűncselekményt. Steinherz Rudolf a támadást követő nap estéjén belehalt sérüléseibe, a nyomozás már rablógyilkosság miatt folyt tovább.
Steinherz, aki halála előtt vallomást tett, több alkalommal említette Lajosmizse nevét. Ezen a településen találkozott egy emberrel, aki magát a “Rothschild kertészének” nevezte. Steinherz özvegye is megerősítette, hogy férje kapcsolatba lépett ezzel a kertésszel, így a nyomozás folytatódott a kertész felé. Azonban hamar kiderült, hogy az illető nem volt a Rothschild család alkalmazottja.
Egy másik információ szerint Steinherz életbiztosítást kötött 300.000 pengő értékben, és volt egy 100.000 frankos életbiztosítása is.
Hogy mennyi pénz volt ez? Nos, ennél kevesebbért is betörtek akkoriban:
Érdekes, hogy halála előtt még egy nagy összegű életbiztosítás megkötésére tett kísérletet. A nyomozók feltételezték, hogy két tettes lehetett, azonban a győri és lajosmizsei gyanúsítottakat később ártatlannak találták. A nyomozók felfedezték, hogy az áldozat találkozót beszélt meg Budapesten a kertésszel, de az nem jelent meg a találkozón. Steinherz nagyon érdeklődött az iránt, hogy fiát a Rothschild-család kertészetében helyezze el dolgozni, ezért több levelet is írt.
A nyomozásban fordulat állt be, amikor a ceglédi vonat kalauza felismerte a bűnügyi nyilvántartás fényképtárában azt az embert, akivel az áldozatot a vonaton együtt látták. A vonaton kihallgatott utasok megerősítették a gyanút. A fiatalembert, aki a nyomozók látókörébe került, Fischl Frigyesnek hívták. A rendőrség korábban már ismerte őt köztörvényes bűncselekményekkel kapcsolatban. Április 8.-án az osztrák rendőrség Bécsben egy olcsó szálloda előtt letartóztatta Fischlt, akit még aznap este a magyar nyomozók ki is hallgattak telefonon.
Fischl kihallgatásán nehezen hihető történettel állt elő: hosszabb ideje ismerte Steinherzet, aki felbérelte őt saját maga meggyilkolására.
Steinherz rablógyilkosságként akarta álcázni a bérgyilkosságot, hogy családja az életbiztosításokhoz jusson. Steinherz maga vitte Fischlnek a gyilkosság elkövetésére szánt kalapácsot, majd utasította Fischlt, hogy hajtsa végre a tettet a Budai út megállóhelyen. Fischlt keresztkérdésekkel sem tudták zavarba hozni a személyes kihallgatás során, és mindvégig kitartott eredeti története mellett. A vizsgálóbíró utasítására kihantolták Steinherz Rudolf holttestét és belső szerveiből mintát vettek. A belső szervekből Veronalnak nevezett kábítószert mutattak ki, amelyet az áldozat a gyilkosság előtt valószínűleg azért vett be, hogy csillapítsa a kalapácsütések okozta fájdalmat.
Az adatok szerint a nyomozók a Fischl által adott vallomás után házkutatást tartottak a Steinherz családnál. Az iratokból kiderült, hogy az áldozat több rövid futamidejű, nagy összegű életbiztosítást is kötött az év elején. Továbbá Steinherz Rudolf ellen egy 1928-as sikkasztás miatt folyt eljárás, és az áldozat az eljárásra összehívott tárgyaláson elsőrendű vádlottként szerepelt volna.
Az ügy bírósági tárgyalása 1932 februárjában kezdődött, ahol Fischl Frigyes elismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot, de nem ismerte el a bűnösségét. A gyilkos azt állította, hogy Steinherz a vonaton szuggesztív pszichikai nyomással rávette őt a tett elkövetésére, de azt határozottan tagadta, hogy elvette volna az áldozat értékeit. Fischl azt mondta, hogy ő maga az áldozat.
A bíróság a Steinherz család anyagi és jogi helyzetét figyelembe véve hihetőnek találta Fischl által előadottakat. Az alsóbb fokú bíróság négy év börtönbüntetést szabott ki az elkövetőre. Az ügy későbbi szakaszában a kúria elé került, ahol a fellebbviteli bíróság kijelentette, hogy Fischl nem az áldozat határozott nyomása miatt vagy önzetlenül végzett Steinherz Rudolffal, hanem azért, mert reménykedett az ígért 5.000 pengőben. Ezért a kúria az ilyen ügyekben kiszabható leghosszabb börtönbüntetéssel, három év börtönbüntetéssel büntette a ceglédi kalapácsos gyilkost.
források: wikipedia arcanum
