Egy épület, több korszak: biztosító székháza, rendőr-főkapitányság, luxusszálloda

Budapest épületeinek egy jó része igen gazdag történelmet tudhat magáénak, és vannak olyanok is köztük, amelyek története a magyar történelem egyfajta lenyomata. Így van ez a hivatalosan Budapest, Deák Ferenc utca 16-18 szám alatt található épülettel is, ami valójában a Deák tér, illetve az Erzsébet tér meghatározó épülete, a hivatalos cím szerinti utcából, annak szűkössége okán nem is igazán átlátható az épület.

Borítóképen: A Budapesti Rendőr-főkapitányság épülete a Bécsi utca felől nézve. Jobbra a Deák Ferenc utca – 1982

Hol vagyunk tehát, és melyik épületről van szó? Nos, ma az épületben 2016-tól a The Ritz-Carlton Budapest Hotel üzemel (az 1998-ben kezdődött nagy felújítás után egy jó ideig Le Méridien szálloda üzemelt itt). Íme, mai állapotában, a képről biztosan sokan fogják azonosítani:

Az épület az Adriai Biztosító Társulat székházaként 1918-ra készül el, de történetünk egyik szála kissé messzebb visz az időben. Az épület tervezőpárosa, Tőry Emil és Pogány Móric ugyanis amikor hozzáfogott a tervezéshez, már komoly építészmúlttal rendelkezett.

Tőry Emil neve talán akkor került igazán középpontba először, amikor Telcs Edével az Erzsébet királyné budapesti emlékművére kiírt pályázaton. Tudni kell, hogy az igen népszerű Wittelsbach Erzsébet magyar királyné, I. Ferenc József magyar király felesége 1898-ban Genfben merénylet áldozata lett. A „megdicsőülthöz méltó emlék állíttassék fel”, így rendelkezett az 1898. évi XXX. törvénycikk, ami alapján kiírásra került a pályázat.

Az első pályázat eredményhirdetése 1902-ben volt – eredetileg emlékművet a Várhegy oldalára, a Budavári sikló közelébe képzelték el -, de a döntéshozók ekkor nem találták megfelelőnek egyik tervet sem. A következő kiírás 1903-ban volt, és itt jelentkezett Tőry és Telcs a következő pályaművel:

Ez a pályamű már a Várban található Szent György térre készült, ugyanis a második kiírás már erre a térre szólt, de a kiírók a téren belüli elhelyezést a pályázókra bízták, pontos helyet nem jelöltek ki. És hamarosan jött a nemzetköz ismertség is, hiszen amikor Hollandiában Hága városa számára készítendő békepalota terveire írtak ki pályázatot Tőry tervezetét dicsérettel tüntették ki.

Pogány Móric sem maradt el későbbi tervezőtársa mögött – aki már ekkor időben irodavezetői teendőket végzett Tőry irodájában -, hiszen a főváros 1905-ben úgy döntött, hogy az 1849 október 6-án kivégzett gróf Batthyány Lajosnak emléket állít, így kiírtak egy pályázatot, amit egyértelmű, és elsöprő fölénnyel Pogány Móric nyert meg.

Ez az emlékmű – igaz, hogy a háború miatt csak 1926. október 6-án volt az ünnepélyes leleplezése… – a mai napig látható, neve pedig nem más, mint Batthyány-örökmécses:

Az emlékmű elhelyezése igen fontos, ugyanis minden valószínűség szerint pontosan ezen a helyen végezték ki Magyarország első felelős miniszterelnökét, a hírhedt Újépület udvarán…

Az elnyomás monumentális jelképe: a pesti Újépület

Tőry felismerte, hogy Pogány igen tehetséges, és szorgalma vetekszik az övével, így aztán végül tervezőtársakká lett a két építész. Mielőtt még az Adria Biztosítótársaság épületének nekifogtak volna, egy igen komoly feladatot kaptak, amikor – szintén pályázaton nyerve – az 1911-es Torinói Világkiállításra megtervezték a magyar pavilont. Ez már közös munka volt:

A tervezők szándéka az volt, hogy a magyar építészet hagyományait a modern építészet eredményeivel ötvözzék. A pavilon esetében tehát az ősmagyar motívumok keverednek a modernitással. Ez egy nemzeti kiállítási pavilon esetében kifejezetten jó választás volt, ugyanakkor azt kell mondjuk, hogy nem feltétlenül felelt volna meg egy biztosítótársaság székházának…

Azt kell mondanunk azonban, hogy az alkotópáros igen széles skálán mozgott, egyáltalán nem volt jellemző rájuk, hogy egyetlen stílusnál leragadjanak. Sokkal inkább az jellemezte munkájukat, hogy olyan épületeket, építményeket hozzanak létre, melyek funkciójukat kiválóan látják el, ezzel együtt azonban illeszkedik környezetébe is.

A pályázatot nemzetközi zsűri bírálta el, de a bírálók közt helyet kapott a város építésügyekért felelős képviselője is, hiszen az épület olyan frekventált helyen van, a városkép szempontjából olyan meghatározó, hogy azzal együtt is be kellett vonni a város döntnökeit is, hogy ez egy magánberuházás volt.

Sajnos a pályázat pályaműveinek nagy része ma már nem fellehető, de tudjuk, hogy a Tőry-Pogány páros mellett a kor igazán kiemelkedő építésze, Lajta Béla is indult!

Íme, Lajta Béle terve:

Kétségtelen, hogy a Lajta-féle terv is kiemelkedően jó, harmonikus építészeti megoldást jelent, ugyanakkor a Tőry-Pogány kettős sokkal modernebb épületet tervezett. De talán nem is ez volt a legfontosabb, hanem az, hogy az általuk tervezett épület jobban kifejezte a biztosítótársaság erejét, nagyságát, ami pedig az ilyen társaságok esetében a jó üzlet alapja!

De mi ez itt? Az épület ma egyáltalán nem így néz ki! Az épület a második világháború idején súlyos sérüléseket szenvedett (elsősorban a homlokzatán), és gyakorlatilag ki is égett. Felújítására az 1950-es évek elején került sor, ez azonban lényegében teljes átépítést jelentett. De mégsem ezért más az épület, mint a fenti és az alábbi képen látható terveken!

Már említettük, hogy a pályázat dokumentációi sajnos nagyrészt elvesztek, így azt sem tudjuk pontosan, hogy a fent bemutatott képeken a pályázati tervek, vagy csak amolyan előzetes tervek láthatók. Az sem segít, hogy a korabeli szaksajtó 1912 júliusában előzetes terveknek nevezi, de az elbírálás a források szerint 1911-ben volt. Nem túl logikus, hogy a pályázat eredményhirdetése után fél-egy évvel az előzetes terveket jelenítették meg a szakmai lapok, amikor már megindult az építkezés is!

Az alaprajz jól mutatja, hogy – legalábbis a tervek szintjén -, hogy a meglehetősen szabálytalan teret a tervezők jól használták, igen fontos szerepet szánva egy kör alakú térrel a földszinten, ami arra szolgált, hogy az innen az épület minden részébe el lehessen jutni.

De vissza a dilemmához a terveket illetően! Hogy milyen tervet bíráltak el a döntnökök, nem tudjuk, de az teljesen egyértelmű, hogy a háború miatt igencsak lelassult az építkezés, így az épület átadására csak a háború utolsó évében, 1918-ban került sor. Mai forrást nem találtunk arra, hogy a dilemmát feloldjuk, azonban a korabeli sajtót kutatva megtaláltuk a megoldást:

„Az „Adria“ biztosítótársulat elállt attól a szándékától, hogy az Erzsébet téri palotáját árkádosan építtesse és ezért Tőry és Pogány építészeket megbízta a tervek átdolgozásával. Az építést már a jövő hó végén meg akarják kezdeni.”

És akkor van egy olyan témánk is, ami kiigazításra vár sok helyen, ugyanis a források szinte kivétel nélkül azt említik, hogy 1912-ben kezdődött el az építés. Ez ebben a formában nem igaz, még akkor sem, ha volt bármilyen tereprendezés is ebben az évben, ugyanis a magánépítési engedélyt a Harrer Ferenc dr. elnök vezette székesfővárosi magánépítési bizottság csak 1913. október 6.-án adta ki az építési engedélyt!

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy ez az engedély lehet a módosított terv engedélyezése, ugyanakkor a ma is látható épületet csakis ennek birtokában kezdhették építeni!

Jól látható, hogy a második világháborúig olyan nagyon sok minden nemtörtént az épülettel, de a fent említett 1950-es újjáépítés valójában csak a belső térre vonatkozott, ugyanis – mint azt igen pontosan mutatja a fenti, jobboldali kép! – az épület nagy része ép maradt a külsőt tekintve.

Az épület a szerkezeti elemek hangsúlyozásával, nyugodt arányaival – saját korának historizáló stílusú épületeivel összehasonlítva – már az új, korszerű építészet előfutára volt. Stílusát leginkább premodernnek, homlokzatát art decosnak lehet nevezni. (Létezik azonban olyan nézet is, amely szerint inkább neoklasszicista).

Talán sokan észre sem veszik, de az épületen találhatók különböző szobrok, melyek igaz, nem hangsúlyosak, de az épület történelmi gyökereihez vezetnek vissza, ugyanis a biztosítási események allegórikus emberalak ábrázolásai találhatók meg itt, melyeket s különböző homlokzatokra Ligeti Miklós és Telcs Ede készített puciscei márványból.

Sajnos a szobrok nem mindig maradtak a helyükön, és azt is tudni kell, hogy a biztosítótársaság működésének ellehetetlenülésével az épület állami tulajdonba került. És ha már így esett, akkor itt rendezték be az 1950-es felújítás után a Budapesti-rendőrfőkapitányságot. A társaságra utaló feliratot – ami még maradt belőle… – leverték, az épület tetejére odabiggyesztettek egy vörös csillagot, a szobrokra – már ami maradt – pedig nem volt szükségük a rendőröknek…

Sajnos már nincs meg az emlék, hogy mikor költözött ki innen a rendőrség, de az biztos, hogy az Árpád híd pesti hídfőjéhez közeli helyen lévő mai, Finta József által tervezett „Rendőrpalota” 1997-ben épült fel, míg a korábbi BRFK épületeként funkcionáló épületet 1998-ban kezdték el felújítani, azaz luxusszállodává alakítani.

Az épület 100 éves elmúlt, és története bizony tényleg Magyarország történelmének egyfajta lenyomata…