Hogyan terem a magyar olimpikon?
Talán mindenki tudja, hogy a KSI (Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület) igen komoly szerepet töltött be abban, hogy a magyar sportolók kiváló eredményeket érjenek el az olimpiákon. A ma is működő egyesület több honlapja szerint több, mint 70 olimpikont adott az országnak, de ez a szám lehetne akár több is, hiszen a KSI története valójában sokkal korábban indult, mint gondoljuk – persze nem jogi, hanem szellemi értelemben.
Borítóképen: A KSI egy logója egy 1966-os beszámolóról
Jogi értelemben a KSI nem a korábbi szervezetek utódjának tekinthető – ez jogi kérdés, ami a jogászokra tartozik -, mi azonban olyan tényekre bukkantunk, amelyek azt mondatják velünk, hogy a történet jóval korábban kezdődött!
Szövetségből Központ
1927. Fontos mérföldkő, ugyanis ekkor tudvalevő, hogy ekkor szűnik meg a Középfokú Iskolák Sportköreinek Szövetsége (KISOSz), és akkor alapítják meg helyette a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja (KISOK) névre keresztelt szervezetet. A váltás lényege, hogy – mint azt a nevek is tükrözik – megszűnik a szövetségi jelleg, helyébe egy központ lép, amely a kultuszminisztérium ellenőrzése mellett irányítja a középiskolák spotügyeit.
1929. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Hivatalos Közlönye 1930. évfolyamának 51. lapjában jelenik meg a 1130—0— 3/1929. V. K. M. számú rendelet a Középfokú Iskolák Sportkörei Országos Központjának Szervezeti Szabályzatáról.
Központból Egyesület
1946. A második világháború után a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja (KISOK) Központi Iskolai Sport Egyesület (KISE) néven működik tovább a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter 87.400/1946. V. K. M. számú rendelete alapján.
Egyesületből Központ
„dr. Tajthy Kálmán miniszteri osztálytanácsost és Pakesz Gusztáv székesfővárosi kereskedelmi középiskola tanárt az Iskolák Sportköreinek Központja (ISK) létesítése következtében megszűnt Központi Iskolai Sport Egyesület (KISE) alelnöki teendőinek ellátása alól, köszönetének és elismerésének egyidejű nyilvánítása, mellett felmentette” – írta a Köznevelés – Minisztériumi rendeletek, közlemények, 1948. árilis 1.-én megjelent száma.
A Magyar Közlöny már 1948. februárjában közölte Dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszter által jegyzett rendeletet.
Központból Szövetség
1948. Az egész magyar sport átszervezésének az éve volt. Ekkor alakult meg a VKM keretében az Országos Sport Hivatal (OSH). Az ISK megszűnt, feladatát a Diákszövetség vette át. Így a diáksport irányítása kikerült a minisztérium hatásköre alól s mozgalmi jellegű szervezet hatáskörébe került át.
Az egységes ifjúsági szervezet, a DISZ megalakulásakor (1950) a Diákszövetség sporttevékenysége is megszűnt, így a diáksport is gazdátlanná vált, az eddigi keretek is szétestek, a létesítményeit is elvették.
És akkor újra, elölről
1963. „Az MTST szerdai sajtótájékoztatóján Páder János, a módszertani osztály vezetője a magyar utánpótlás neveléséről hozott határozatról és intézkedésekről beszélt. Elmondotta, hogy egységesítik az utánpótlás nevelését, mert a jelenlegi képzés nem megfelelő. Csak azok a versenyzők lesznek képesek kiváló eredmények elérésére, akik már 10—12 éves korukban megkezdik a rendszeres munkát. Az újfajta nevelési rendszer alapja a sportiskola, a nyári táborozás és a sportnapközi lesz.
Az eddig működő sportiskolák továbbra is végzik a fiatalok nevelését, de ezekben az iskolákban már ifjúsági korú versenyzők képezik tovább magukat. Az általános iskolások képzését a központi sportiskolában és tíz egyesületi sportiskolában biztosítják. A központi sportiskola ezer ötödik osztályost foglalkoztat majd. A 25 ezer budapesti 10—11 éves diák közül háromezerkétszázat választottak ki a testnevelő tanárok, és ezek szombaton és vasárnap a Népstadion edzőpályáján, illetve az Úttörő Stadionban „vizsgáznak”. Felmérik, milyen a gyorsaságuk, ruganyosságuk, ügyességük, labdaérzékük, és ennek a “felvételinek” az alapján döntenek majd arról, hogy kik kerülnek” – írta a Népsport 1963. február 21.-i száma.
Miután az „elvtársak” sikeresen szétverték a korábbi diáksport intézményeit és az azokhoz tartozó infrastruktúra is „szétszéledt”, valamivel több, mint tíz év után rájöttek arra, ami pedig addig is nyilvánvaló volt…
De! Igazságtalanok lennénk, ha az mondanánk, hogy feltalálták a spanyolviaszt, mert bizony az, hogy a korábbiakkal ellentétben nem az iskolai tanításhoz igazodva (nyáron, illetve délutánonként) képzelték el a modern sport kihívásainak való megfelelést, hanem úgy, hogy…
Sportiskolákat, illetve sport-tagozatos osztályokat indítottak, tulajdonképpen az iskolai oktatást és a sportképzést integrálták.
A fent említett intézmények és osztályok tanrendje ugyanis nagyban alkalmazkodott az edzések és versenyek rendjéhez, ugyanakkor „házon belül” maradt a sportoló/tanuló, ahol összességében tudtak foglalkozni a sport és a tanulmányok terén mutatott előmenetelről.
A nevelés tehát egy sokkal komplexebb formában érvényesült az egymással összefonódó sporton és tanuláson keresztül.
Persze, hogy ez az elv aztán pontosan hogyan érvényesült, és milyen eredményeket hozott úgy összességében, azt nem tudjuk, de az bizony…
Mindenképpen nagy eredmény, amit a KSI elmondhat magáról olimpikonjaik, és aranyérmeik számát tekintve!
És milyen jó lett volna, ha a KSI a korábbi intézmények egyenes folytatásaként működhetett volna… Nem csak még több aranyérem és olimpikon lenne dicsőségfalukon, hanem az egyébként is sikeres magyar sport egésze is többet profitált volna a KSI-ből.
