Jávor Pálra emlékezünk születése évfordulóján
Jávor Pál, eredeti nevén Jermann Pál Gusztáv, aki 1902. január 31-én született Aradon, és 1959. augusztus 14-én hunyt el Budapesten, örök nyomot hagyott a magyar művészeti életben. Az első magyar férfi filmsztárként és minden idők egyik legkedveltebb magyar színészeként ismert, népszerűségét kezdetben jó megjelenésének és a tucatfilmekben általa megformált erős karakterű figuráinak köszönhette.
Jávor Pál gyermekkora nem volt könnyű. Szülei, egy 53 éves városi pénztáros és egy 17 éves cselédlány szerelmének gyümölcsként született, és nehezen élő családjával gyakran költözködtek. Édesanyja a Kossuth utcában nyitott fűszer- és gyümölcsboltot, így próbálva biztosítani a család megélhetését.
Jávor Pál ifjúkorát a mozik varázslatos világában és az első világháború nehéz időszakában töltötte, ahol katonai leveleket kézbesítve próbált segíteni. 1918-ban már újságíró gyakornokként dolgozott, de végül a Színművészeti Akadémián találta meg igazi hivatását.
Karrierje során számos színházi társulatnál megfordult: a Várszínháztól kezdve a Nemzeti Színházon át egészen a Vígszínházig. Jelentős volt a magánéleti fordulópontja is, amikor 1934-ben özvegyasszonnyal, Landesmann Olgával kötött házasságot.
Jávor Pál nemcsak tehetségével, hanem emberi történetével is mélyen a magyar kultúra szövetébe fonódott. A második világháború alatti megpróbáltatásai – köztük a németek általi elhurcolása – tovább mélyítették karakterét és művészetét.
Jávor Pál, a magyar színházi és filmes világ ikonja, utolsó éveiben is aktív maradt, bár élete ekkor már más fordulatot vett. 1946-ban az Egyesült Államokban turnézott Sárossy Szüle Mihály társulatával, ahol amerikai magyar közönség előtt lépett fel. Hollywoodban is megfordult, de az amerikai szakasz kevésbé volt sikeres, és honvágya is folyamatosan kísértette.
1956-ban Izraelben vendégszerepelt, majd 1957-ben hazatért Magyarországra. A Petőfi és a Jókai Színházban fogadták kitörő lelkesedéssel, de egészségi állapota egyre rosszabbodott. Várkonyi Zoltán “Sóbálvány” című filmjében már nem tudta vállalni a szerepet. Az 1959-es visszatérés a Nemzeti Színházhoz számára nagy elégtételt jelentett, bár betegsége miatt már nem vállalhatott szerepeket.
Jávor Pál mindig is az ideálképek és a vágyteljesülés mestere volt, mint Lukácsy Sándor írja a Filmvilágban. Bármilyen karaktert alakított, mindig tökéletes volt a megjelenése, elegáns és magabiztos.
1959 augusztusában, életének utolsó pillanataiban, Jávor Pál még egyszer megélhette azt a mulatságot, amely oly sokat jelentett számára: a budapesti muzsikus cigányok húzták kedvenc nótáit a János Kórház kertjében. Ez az utolsó kívánsága volt, emlékeztetve minket arra, hogy mennyire fontos a múlt és a hagyományok tisztelete.
