Bajnok születik – Elek Ilona olimpiai bajnok vívó

Elek Ilona, becenevén Csibi személye örökre bevésődött a magyar történelembe, és nem csak a sportkarrierje miatt. Elképesztő temperamentuma kapcsán mindenki az emlékeibe zárta őt, aki találkozott vele. A legendás sportolónő megszerezte Magyarország első női olimpiai aranyérmét, az Olimpiai Érdemrend kitüntetettje lett, és elsők között választották be a Halhatatlanok Klubjába is.

Elek Ilona – Forrás: Wikipédia

Billentyűk helyett tőr

Elek Ilona 1907. május 17-én látta meg a napvilágot Budapesten. Édesapja, Elek (Eisler) Sándor kereskedő volt, édesanyja, Hollóczy Jusztina varrónő. Ilona szenvedélyesen szerette a zenét és a vívást. A Zeneakadémián tanult, zongoraművésznek készült, emellett rendszeresen járt vívóleckéket venni. Az erős kézmozdulatok miatt édesapja ellenezte ezeket az órákat, mivel a nagy igénybevétel hatására a csukló bizonyos idő után merevvé válik, ez pedig zongoristaként lehetetlenné tette volna a játékát. Ezzel párhuzamosan a Zeneakadémia igazgatója is nyomás alá helyezte Ilonát: döntenie kellett a vívás és a zongora között. A végső döntésben segítségére volt Krenchey Géza, a vívószövetség akkori elnöke, aki az ifjú hölgy édesapját is meggyőzte arról, hogy lánya mekkora tehetség. Később így nyilatkozott Ilonáról:

„Száz olyan zongorista is lesz, mint ő, de százévente születik csak olyan tőrvívó.” Igaza lett, már huszonévesen a magyar válogatott csapatát erősítette.

Huszonkét évesen került be a tőrvívó-válogatottba, edzője a legendás Italo Santelli lett. Az időzítés nem is lehetett volna jobb, hiszen abban az időben a társadalmi normák is változásokon mentek át, így már nők is versenybe állhattak. Ilona 1933-ban kezdte meg nemzetközi pályafutását, amikor édesapja anyagi támogatásával elindult a Budapesten megrendezett Európa-bajnokságon.

Elek Ilona és André Gardère – Forrás: Fortepan/Bojár Sándor

Megvédett másokat, életet is mentett

Csibi családcentrikus, egyben temperamentumos személyiséggel rendelkezett. Az edzéseken ritkán teljesített jól, nem tudott rendesen koncentrálni, kihagyott a figyelme, ennek ellenére a versenyeken sohasem hibázott. Minél több néző jött el a mérkőzésre, ő annál fényesebben teljesített, imádott szerepelni.

A szeretteiért akár tűzbe is ment volna. 1930-ban majdnem a karrierje is kettétört egy heves szóváltás következtében, amikor húga, Margit védelmére kelt az egyik versenyen – Margit ugyanis szintén kitűnő vívó volt. Büntetésből két évre eltiltották a versenyzéstől, egyet le is kellett ténylegesen töltenie, így nem tudott kijutni az 1932-es Los Angeles-i olimpiára.

1946-ban megmentette Sédey Gyula vívóvezető életét, akit halálra ítéltek demokráciaellenes szervezkedés vádjával. Ilona vívókból és edzőkből szervezett egy csoportot, akik tiltakoztak a vádak ellen, így elérte, hogy az ítéletet ne hajtsák végre.

Sokoldalúsága és intelligenciája számos területen megmutatkozott: például négy nyelven beszélt folyékonyan. Önmaga képzésére mindig nagy hangsúlyt fektetett, sosem aggódott amiatt, ha egyszer abba kell hagynia a versenysportot, hiszen a vívás mellett folyamatosan tanult, képezte magát. Balkezesként villámgyorsan szinte kiismerhetetlen támadáskombinációkat indított a versenyeken. Az edzéseken kívül az IBUSZ-nál (Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Részvénytársaság) dolgozott idegenvezetőként húgával együtt, családias környezetben.

Az első olimpiai arany, kötélidegzettel

1936-ban Berlinben rendezték az olimpiát, amely előtt már hetekkel érezni lehetett az emberek izgalmát, s ez a verseny előrehaladtával csak fokozódott. Ez volt az első olyan esemény, amelyet élő rádióadásban közvetítettek Magyarországon.

A 29 éves Csibi ekkor már kétszeres Európa-bajnok volt, a magyar válogatott mégis a csapattársát, Vargha Katalint küldte ki legjobb magyarként. Ebben közrejátszhatott az is, hogy az olimpia előtti felkészülés során Ilona nem tudott megfelelően edzeni a munkahelyi elfoglaltságai, az utazási iroda nagy nyári forgalma miatt. Reggeltől estig dolgozott, nem jutott el az edzésekre. Minden ország arra törekedett, hogy a lehető legtöbb aranyat zsebelje be, Magyarország sem kockáztatott.

A helyzet kiélezettségét jól mutatja a németek helyzete: Hitler Amerikából hívta vissza Németországba a zsidó származású kiváló vívót, Helene Mayert, mondván, a győzelem fontosabb a származásnál.

Ezt Göbbels propagandaminiszter is alátámasztotta, kijelentve, hogy a származás tabutéma. Ilyen keretek között kezdődtek a mérkőzések. Ilona a kezdeteket végigbukdácsolta, azaz úgy tűnt, jogos volt a magyar válogatott vezetőségének döntése. Ezután azonban nagy fordulat következett: Csibi az elődöntőben megtáltosodott, és sorban győzte le ellenfeleit, köztük csapattársát, Vargha Katalint és a németek favoritját, Helene Mayert is.

„Őrült izgalom uralkodik a teremben, a németek tapsolnak és biztatják Mayert, hosszas várakozás után Mayer kitör, szúrást csinál, ezt azonban Elek védi, és riposztja ül. Győz Elek 5:4-re!” – tudósított a Nemzeti Sport.

Elek Ilona ezzel a bravúros teljesítménnyel megszerezte élete és a magyar sporttörténelem első női olimpiai aranyérmét. „Ilus a legjobb idegzetű nő a világon, a legnagyobb versenyek előtt is nyugodt” – nyilatkozta férje az olimpia után.

Elek Ilona a berlini olimpián, a dobogó legfelső fokán – Forrás: Wikipédia

„Éreztem a vívást” – tizenkét év kihagyás után újra felperzselte a pástot

Röviddel az első olimpiai sikere után kitört a második világháború. A zsidótörvények értelmében nem állhatott pástra, mert édesapja zsidó származású volt. Az aktív versenyzéshez csak az 1948-as londoni olimpián térhetett vissza, ahol mindenkit meglepve felülmúlta korábbi önmagát is.

Akkori edzője, Rerrich Béla a küzdelem döntő csapása után felszaladt Ilonához, akit a karjai közé kapott, úgy ünnepelte a teljesítményét.

Ez azonban majdnem végzetesnek bizonyult, ugyanis a bírók, szabálytalannak titulálva a cselekedetet, érvénytelenítették az utolsó találatot. Szinte vágni lehetett a feszültséget a teremben, Elek azonban higgadt maradt, és megismételte bravúros teljesítményét, megszerezve ezzel második olimpiai aranyérmét.

„Tizenkét éve izgultam ezért a győzelemért. Nagyon jól bírtam idegekkel, ez döntött. Éreztem a vívást” – nyilatkozta a verseny után. Úgy érezte, így köszönetet tud mondani hazájának az áldozatokért, amelyekkel az emberek segítették az ő kikerülését az olimpiára: „El kell mondanom, hogy bennünket, az akkori olimpiai csapatot igenis áthatott annak a tudata, hogy emberek milliói hoztak áldozatot azért, hogy mi kijuthassunk az olimpiára. Úgy éreztük, hogy ezt az áldozatot csak eredményekkel tudjuk viszonozni.”

Elek Ilona olasz vívókkal 1937-ben – Forrás: Fortepan/Bojár Sándor

Visszavonulása után örökzöld slágert írt

Pályafutása során háromszor jutott ki az ötkarikás játékokra, azonban a harmadik alkalommal – 45 évesen – elhagyta a szerencséje. A bírók részrehajló pontozása miatt Helsinkiben nem tudta megszerezni a harmadik aranyérmét. A melbourne-i olimpiára is készült, de csalódottságára akkor már nem válogatták be a csapatba.

Visszavonulása után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyetteseként dolgozott tovább. A zenétől sosem tudott teljesen elszakadni: az 1959-es budapesti vívó-világbajnokság indulóját ő maga írta; Szécsi Pálnak írt szerzeményét (Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal) az 1971-es táncdalfesztiválon is előadták. 1988-ban, 81 évesen hunyt el Budapesten, 2013-ban beválasztották a Hírességek Csarnokába. A rendkívüli sportoló életéről nemrég gyerekkönyv is megjelent.

forrás arcanum teljes cikk : kepmas.hu