Űrugrás a Farossal: Ikarus 55, maga a keleti kényelem
Az Ikarus 55 1954-ben mutatkozott be nemzetközi szinten, méghozzá Ganfben, majd Párizsban kiállításon tekinthették meg a külföldi laikusok és szakértők. Igen ám, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, a versenytársak sem tétlenkedtek, és- ha lassan és óvatosan is… – kezdett kissé nyitottabbá válni az ország, egyre több nyugati turista látogatott Magyarországra.
Borítóképen: A MÁVAUT főműhelye által bemutatott, különleges berendezésekkel felszerelt, reprezentatív Ikarus 55-ös típusú autóbusz, a későbbi luxus távolsági buszok előszériája – 1964 (forrás: Fortepan, 69903)
A bevezetőben említett tényezők mellett fontos azt is kiemelni, hogy közben elkészült ugyan az Ikarus 557, ami formáját, illetve szolgáltatásait, helykínálatát tekintve messze jobb volt a Farosnál, ugyanakkor csak 1963-tól 1965-ig gyártották, mindössze 38 példányban…
Kétség nem fér hozzá, az akkori nyugati autóbuszgyártók kínálatához sokkal közelebb állt az IK 557, de sajnos a hazai ipar akkor nem tudott megfelelő motort előállítani, így a modell gyártása még azelőtt leállt, hogy úgy igazán gyökeret vert volna akár csak a hazai közlekedési szolgáltatóknál is…
Maradt tehát a Faros:
Miután biztossá vált, hogy az IK 557 nem marad gyártásban, a MÁVAUT főműhelyét bízták meg a feladattal; olyan luxuskivitelű Ikarus 55-öt kell gyártaniuk – pontosabban átalakítaniuk -, ami kényelmi szolgáltatásait tekintve felveszi a versenyt a nemzetközi mezőnyben is! Akkor erről így írtak:
„A MÁVAUT vezetői elhatározták, hogy a nemzetközi viszonylatban közlekedő autóbuszokat kényelmesebbé teszik. Szükségessé vált ez azért is, mert a nemzetközi vonalon közlekedő autóbuszok ellenjáratai olyan kényelmes és jól felszerelt, különböző extra berendezésekkel ellátott kocsikból állnak, amelyektől a MÁVAUT saját járművei messze elmaradnak.”
Az lehet, hogy nem volt friss konstrukció az Ikarus 55, de a megbízhatósággal biztosan nem voltak problémák! Az alábbi kép 1966-ban készült egy Ikarus 55-től, ami Tallinból érkezett vissza Magyarországra, méghozzá 1.100.000 kilométer megtétele után – nagyjavítás nélkül!
Bizony, eljárt az idő a Faros felett, de – mivel nem volt helyette más! – úgy gondolták, hogy átalakításokkal még mindig versenyképes marad a MÁVAUT – és persze a vállalaton keresztül maga az IK 55 is! És elkezdődtek a kísérletek:
Ez természetesen nem a végleges kialakítás, de látható, hogy a mérnökök igen komolyan vették a feladatot!
Szerencsére nem kellett minden fejlesztést az elejéről kezdeni, mert volt már olyan IK 55, amelyet elég jól felszereltek, és ekkor hazarendelhették a Szovjetunióból, hogy megvizsgálják, a használat hogyan hatott a berendezésekre, hol kell esetleg változtatásokat eszközölni. Ez a hazarendelt busz beépített WC-vel, légkondicionálással rendelkezett, és ekkoriban jelentettek be egy újítást is, ami lehetővé tette egy még hatékonyabb hűtőgép beépítését is.
Nem lehetetlen, hogy ilyen Ikarus 55-ösökkel fuvarozták a FIJET (idegenforgalmi írók és újságírók nemzetközi szakszervezete) Magyarországra látogató tagjait is az alábbi videón:
Nos, ez volt az Ikarus 55 legnagyobb luxust kínáló változata, melyből elsőre mindjárt öt darab készült el a MÁVAUT-nál – a vállalás szerint 1966 május 1.-re.
