Dugába dőlt sugárútból lett girbe-gurba utcácska

Sokan azt mondják, hogy Budapest közlekedése azért nem oldható meg úgy igazán kielégítően, mert a városszerkezet valamikor a 19. században végleg kialakult, azóta pedig nem történtek érdemi változások, ámde a mai elvárásoknak immár képtelen megfelelni a kialakult szerkezet. Mi ebben a vitában nem kívánunk részt venni, csakis azt mutatjuk meg, hogy milyen elképzelések voltak egy soha meg nem valósult sugárútra.

Borítóképen: A Madách Imra utca egy részlete

Azt nem tudjuk, hogy ez a sugárút mennyire oldotta volna meg a problémákat, de azt kell mondjuk, hogy a közlekedés problémája, valamint a zsúfoltság nem új „találmány”. Az egykori Közmunkatanács egyik első nagy munkája az Andrássy út kialakítása volt – természetesen a Lánchíd megváltása után:

Az egységes Közmunkatanács felállítását Andrássy Gyula az 1869. október 23-án benyújtott törvényjavaslatban javasolta, így mindig is voltak tervek arra nézve, hogyan lehetne az igen zsúfolt és rossz közlekedéssel megáldott város szerkezetét olyan módon átalakítani, hogy az megfeleljen az akkori igényeknek.

Morzsányi Károly dr. országgyűlési képviselő, a Közmunkatanács tagja 1902-ben tett javaslatot egy új sugárút létesítésére a Király és a Dob utca között.

A fekete távolságmérő jelölő mutatja azt a nyomvonalat, amit akkoriban Morzsányi doktor elképzelt, és ami a mai Károly körutat közvetlenül összekötötte volna a Városligettel. Mivel a főváros közgyűlése a Dob utca kiszélesítésével alakította volna ki a sugárutat, a tervezés csak 1908-ban kezdődhetett meg.

Ez persze egy logikus lépés volt, ámde a nyomvonalat kissé kanyargósabbá tette volna, és ugyanúgy nehézséget okozott, hogy csakis kisajátításokkal, és az annak fejében adott jelentős összegekkel lehetett egyáltalán elkezdeni a munkát, amit pedig a bontással kellett volna kezdeni – és csak ezek után a költséges „aktusok” után jöhetett volna az építés!

A Közmunkatanács a tervezetek közül 1914-ben azt fogadta el, amelyik eleve meghiúsította a sugárút létrehozását: a határozatban a Károly körútra merőleges és a Rumbach Sebestyén utcáig terjedő tér szerepelt, amelyből a Klauzál térig enyhe ívben forduló út a kiszélesített Dob utcában folytatódott volna.

Ez a megoldás azért volt egészen rossz, mert ez vagy még további bontásokkal járt volna, vagy – pedig már így sem volt egyenes vonalú az út! – még több kanyar építését jelentette volna. Ez különösen a Rottenbiller utca magasságában okozott volna problémát, ugyanis a Dob utca és a Damjanich utca nem egy vonalban keresztezik a Rottenbiller utcát (a kettős távolságmérő jól mutatja az eltérést)…

Hogyan került nálunk képbe ez a történet? Nos, úgy, hogy az 1931-ben megépített első magyarországi felhőkarcoló tulajdonosa, az OTI is érintett volt abban az építkezésben, ami a tervezett sugárút Károly körút felőli részén végül csak elkezdődött.

Marozsányi doktor tervétazért nem találták megfelelőnek, mert az általa javasolt megoldás esetén a Károly körút és a sugárút hegyes szögben (ahogy nézzük, a lényeg, hogy nem derékszögben!) csatlakozott, és ezt esztétikai szempontból nem tartották jó megoldásnak.

A tervek 1929-ben azért kerültek elő újra, mert a Király utca és a Károly körút sarkán álló Orczy házat tulajdonló vállalat kérvényt nyújtott be az épület lebontására. Újbóli változtatások után a főváros és a tanács megegyezett, hogy a sugárút 60 m széles térrel csatlakozik a Károly körúthoz, a torkolati tér, a mai Madách Imre tér pedig a Rumbach Sebestyén helyett az Asbóth utcáig ér csupán.

Így lett a Madách sugárútból Madách Imre út, nagy részében csak a gyalogosoknak megnyitva, és sugárút helyett végül egy girbe-gurba utcácska lett.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne romantikus hely, és igazán régi emlékeket ébresztő ez a kis utcácska, az viszont már kifejezetten zavaró, hogy ez a terület is a „bulinegyed” (idézőjel, mert ilyen nincs, ugyanis nem létezik körülhatárolt terület, ami egy bulizós negyed lenne!) része, így élhetősége egyezik a nullával.