Sínautóbusz a csodás gőzösök és világelső villamos mozdonyok után
Magyarország volt az a kivételes ország, ahol ugyan kiváló gőzmozdonyokat készítettek, de a villamos vontatásban és a világ élvonalában voltunk, amikor egyszer csak megérkeztek a sínautóbuszok. Félreértés ne essen, sínautóbuszokat már korábban is gyártottak hazánkban, de a ’30-as évek közepéhez közelítve, a válság szomorú évei után minőségi és technikai értelemben valami egész más következett!
Borítóképen: Egy másik bemutatón: a krakkói főpáyaudvaron a MÁV részére szállított Ganz gyártmányú Árpád sínautóbusz – 1934
Hogy miért érkeztünk el újra a sínautóbuszokhoz, arra a rövid válasz egy idézet, de azért nem árt majd kicsit jobban is belemenni a témába!
A korábbi sínautóbuszok:
„A gazdasági élet romlása folytán a gyorsvonatok utasközönsége megcsappant és ez adta meg a lökést olyan járómű létesítésére, amely járómű, a nem nagyszámú utasközönség számára jó és gyors közlekedési lehetőséget biztosítson. így készült el az e célnak megfelelő sínautó, az „Árpád”, amely a magyar élni akarásnak, a magyar munkának diadala.”
Úgy, tehát a kényszer és az igény volt az első, ami a sínautóbuszok irányába terelte a mérnökök figyelmét. Ez nagyon fontos, mert így az általuk készített Árpád sínautóbusz nem csak a mérnöki agy szüleménye, így piacra lépése idejében egy már létező piaci igényre épült népszerűsége. De még így sem mentek a véletlenre!
A MÁV, a kereskedelmi minisztérium és a Ganz-gyár vezetői 1934. augusztus 30-án bemutatót szerveztek a magyar sajtó számára.
A bemutató éppen azon a vonalszakaszon mutatták be (Budapest-Komárom), amelyen akkor majdnem pontosan két éve, 1932. szeptember 12.-én indult meg a villamos vontatás.
Miért éppen ezt a ma 103 kilométeres (a Keletiből, és 1979-ben Biatorbágy környékén volt némi vonalkorrekció) viszonylatot választották? Nos, ennek az a magyarázata, hogy akkoriban ez volt a leghosszabb olyan pálya Budapestről indulva, ahol tényleg megmutathatták az Árpád sínautóbusz képességeit.
Márpedig kellett a távolság, mert az Árpád gyorsaságát így még jobban lehetett szemléltetni!
Nem csak a pályakorrekcióról szól a cikk, sok más érdekes történet mellett erről is szó esik korábbi cikkünkben:
Csoda, hogy az újságírók el voltak ragadtatva a géptől, amikor az Árpád sínautóbusz az említett vonalon akár 110—120 km maximális sebességgel haladhatott, és a Budapest-Komárom utat mindössze 70 perc alatt tette meg?
Mégis, hol helyezzük el ezt a teljesítmény a „térképen”? Nos, a mai gyorsvonatok menetideje pár perccel meghaladja az egy órát, de vegyük figyelembe, hogy most három megállással közlekednek a legalacsonyabb menetidejű vonatok, a bemutató alkalmával pedig tudomásunk szerint nem volt megállás.
Az is fontos, hogy manapság a pálya is jobb, ma hivatalosan 160 / 140 km/h maximális sebességet adnak meg, az Árpád sínautóbusz idejében 120 / 100-as lehetett a legjobb esetben is!
Nem véletlenül említettük, hogy Biatorbágyon és környékén volt némi pályakorrekció, ami nem csak azt eredményezte, hogy valamivel kisebb lett a pályaszakasz hossza, hanem azt is, hogy a korábbi kisebb ívű kanyarokat kiiktatták – éppen a gyorsabb haladás érdekében!
És a reakció az újságírók részéről:
„Amikor a bicskei viadukton áthaladtunk s állomását elhagytuk, megszólal a megafon hogy: sebességünk 120 km!
Általános csodálkozással látta mindenki, hogy úgy utazik, mintha egy fotelben ülne, simán, minden rázkódás nélkül, észre sem vette azt az őrületes sebességet, csak az ablakokon gyorsan eltűnő táj mutatta azt.”
És mit jelentett ez a sebesség akkor? Nos, a minden vitán felül világszínvonalú Kandó V40 és V60 maximum 100 km/h sebességet tudott, tehát az Árpád sínautóbusz gyorsabb volt.
De alapesetben nem is ez a tény volt a fontos, hanem az, hogy Magyarországon – és a világ számos más országában – csak igen lassan haladt a vasúti vonalak villamosítása, így mindenképpen szükség volt egy olyan gépekre, melyek a villamos áramtól függetlenül is működhettek. Nem véletlen, hogy a világ számos pontján találtak vevőket a Ganz sínautóbuszaira:
A végére egy adalék. Bár azt írtuk fent, hogy ma relatív gyorsabb a közlekedés, de…:
A négytengelyű, kizárólag első osztályú helyekkel ellátott gyorssínautóbuszok az 1934. évi menetrendi fordában (járműfordulóterv) Budapest–Bécs távolságot – egy győri megállással – közel három óra alatt tették meg. A vonalon a háromórás menetidőt 2009-ben sikerült újra elérni a Railjet vonatok bevezetésével…
