Réges régen… Az Ikarus Automobil- és Repülőgépalkatrészgyár
Ismerős a név? Nem véletlen, de ahhoz, hogy a világhírnévre szert tett autóbuszokig eljussunk, igen hosszú út vezet! Mert bizony történetünk 1916-ban kezdődik. Vagyis…. Sokkal inkább 1899-ben, mikoris Erney Móric gépészmérnöki oklevelet szerez, és tanára, Asbóth Emil ajánlására októberétől az augsburgi Allgemeine Gesellschaft für Dieselmotoren nevű cégnél helyezkedik el!
Borítóképen: A múlt század ’20-as, ’30-as éveinek Ikraus reklámjai
Igen, ez elég messze van még az buszoktól, de fontos tudni, hogy Erney Móric nélkül nem jöhetett volna létre az Ikarus gyár, de legalábbis az nagy valószínűségű, hogy nem Ikarus lett volna a neve.
Furcsa is volt gyermekkoromban, hogy egy busznak Ikarus a neve, mert ugye Ikarus a repülés, de semmiképpen nem a közúti közlekedés egyik markáns jelképe.
De menjünk még vissza Erneyhez, ugyanis róla tudni kell, hogy nem volt akárki a szakmájában!
1901 szeptemberétől a Ganz és Társa leobersdorfi gépgyárában a gyár dízelmotor-konstrukciós osztályát és műhelyét vezette, majd Belgiumba, később Angliába ment. 1904 őszétől öt éven át a Ganz és Társa leobersdorfi gyárában vezette a motorosztályt. Ezután az olaszországi Franco Tosi, Legnano cégnél volt a dízelmotor osztály vezetője, főmérnöke. 1910 júniusában került ismét haza a Ganz és Társa budapesti céghez.
Itthon fontos szerepe volt abban, hogy megteremtette a nagy gyártási pontosságot követelő Diesel-Jendrassik-motorgyártás bevezetésének feltételeit.
Történetünk szempontjából legalább ilyen jelentőségű, hogy Erney Móric Vecsey Jenő mérnökkel 1916-ban megalapította az Ikarus Automobil- és Repülőgépalkatrészgyár Rt.-t, amely automobil, repülőgép és egyéb gépi szerelvények gyártásával és értékesítésével foglalkozott.
A vállalat jól prosperált, de 1920 után bizony komoly leépítéseket kellett végrehajtani, hiszen Magyarországon gyakorlatilag leradírozták a repülést, és a repülőgépek gyártását…
„A jelen Szerződés életbelépését követő hat hónapon át Magyarország egész területén tilos a légi járóművek, légi járóműrészek, légi járómű-motorok és légi járómű-motorrészek gyártása, behozatala és kivitele.”
Az idézet a sokkal inkább diktátumnak, semmint szerződésnek tekinthető 1920-as dokumentumból származik. A tiltás mellett ráadásul a meglévő, megmaradt repülőgépeket és motorokat is el kellett pusztítani, összesen 70 repülőgépváz és 110 motor esett a rombolás áldozatává a korabeli tudósítások szerint. Mivel a tiltás 6 hónapra szólt, és a jogszabály – az 1921. évi XXXIII. törvény – 1921. július 31-én lett kihirdetve, a korlátozás elvileg csak 1922. január 6-ig lett volna érvényben.
A repülési tilalmat azonban a légi forgalmat szabályozó bizottság 1922-ben meghosszabbította, a korlátozást feloldó megállapodást azonban csak 1922 októberében írták alá a magyar kormánnyal.
Addigra azonban a valamikori gyártók tönkrementek, a szakemberek pedig – munka reményében – olyan országokba távoztak, ahol a repülésnek, a repülőgépeknek élhettek…
Így volt ez Erneyéknél is, aki 1921-ben – nem értve egyet a tervezett leépítésekkel! – kilépett az üzemből s a Vécsey Jenővel közösen megalapított az Ikarus Hűtő és Fémáru Rt.-t!
Egyes források az időpontot 1924-re teszik, de a történet szempontjából ez majdnem mindegy, a lényeg az, hogy az Ikarus nevéből kikerül a „repülő”, és kifejezetten a gépjárművek hűtésére szolgáló hűtők gyártását célozzák meg. Visszalépés? Minden bizonnyal visszalépésként élte meg akkor a két mérnök, de ne feledjük, hogy;
Ezzel a lépéssel megteremtették a hazai autóhűtőgyártást, ami fontos szerepet játszott a hazai gépkocsiipar kifejlődésében!
„(Az) Ikarus hűtő és fémárugyár különféle hűtőket állított ki, amelyek közül különösen egy elegáns formájú Magomobil alpacca hűtő, továbbá egy különleges lamellás hűtő és több normális méhkashűtő említendők. A hűtők kidolgozása mintaszerű, ami ezen érzékeny autóalkatrésznél rendkívül fontossággal bír a tartósság szempontjából” – írja az Autó című lap 1925. június 1.-i száma, a Budapesti Nemzetközi Automobilkiállításról szóló igen hosszas és alapos beszámolójában.
Most ugrunk egy kicsit az időben, mert a vállalkozás annak rendje és módja szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket, amit egy 1940-ből származó beszámolóval érzékeltetünk:
„Az »Ikarus« Hűtő- és Fémárugyár Rt. mérlege igen kedvező eredményről számol be. A tiszta nyereség 6.500 pengő értékcsökkenési leírás után 49.912 pengő, míg az előző évben 3.500 pengő értékcsökkenési leírás után 34.811 pengő volt a tiszta hozam. A bruttó nyereség az előző évi 152.067 pengőről 241.250 pengőre növekedett, amiből a forgalom lényeges emelkedésére lehet következtetni. A vállalat a »Ligo« Gépkereskedelmi Rt. beolvasztását határozta el és e célból 80.000 pengő alaptőkéjét 100.000 pengőre emelte fel.”
1946-ból találtunk még Ikarus Hűtő és Fémáru Rt. hirdetést, miszerint a Budapesten a XIII. kerület Országbíró U. 26/B szám alatt találhatók meg gépjármű hűtőkkel kapcsolatban.
1948-ban a telefonkönyvben – A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélőnévsora 1948. március (Budapest) – még mindig az Országbíró utcát jelölik meg azzal, hogy telefonon is elérhetők a 201-341-es számon!
1949-ben aztán az állampárt utasítására átszervezték a magyar ipart, ami az Uhri Testvérek vállalatai számára is változásokat hozott, ekkor ugyanis összevonták két másik céggel:
- a Repülőgépgyár Rt.-vel, illetve
- az Ikarus Gép- és Fémáru Rt.-vel.
Így született meg az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1949. február 8-án.
Hogyan keletkezett tehát az Ikarus márkanév? Eredete a repüléshez vezet, de végül az autóbusz gyártó az egyesüléskor használt autóhűtő berendezések gyárától nyerte el nevét! Azaz:
A legnagyobb hazai buszgyár tulajdonképen a motor hűtőjéről kapta nevét! Nem mindennapi névtörténet, az egyszer biztos!
